A Silenus egy sörös hely. Lehetne A sörös hely is, de ahhoz túl sokszor szegte már meg a sörösöknek tett ígéreteit, vagyis hogy különleges sörök egész tárháza, jó hangulatban, mintha pubban lennénk. Kevesebbet kellene markolni, több maradna akkor, mert így szinte mindig, amikor ott vagyunk, hiányzik valami a kínálatból, amit éppen kérnénk, vagy a pincérnek érett meg a pályamódosítás, de a hely hamburgere is okozott már hatalmas csalódást. Mégis sokszor újra bizalmat szavaztunk már nekik, ahogy most is: sok lány kevés fiú együtt a belvárosban, meccset néz és finomságokat remél.

 

A meggyes sörrel nem lehet nagyon benézni, én azt kértem és jól is tettem. A többiek - egy meggyes lány kivételével - a hordóra vetemedtek, mert milyen fópofa is az, ha magunknak csapoljuk és egyébként is, így mindenkinek kijön fejenként két pohár. Kijött volna, ha tele lett volna a hordó, de sajnos nem volt. Megemlítettük a felszolgáló srácnak, felemás választ kaptunk, megoldást nem.

Akkor együnk valami pubosat! Hosszasan néztük a kínálatot de végül csak a pizza maradt, amit helyben sütnek és készítenek, nem mirelit. Valóban nem az volt, de a feltétnek rápakolt nyomóssajtot azóta sem bírtuk értelmezni. A meccs végére éppen el is fogyott mindenki előtt minden, kértük a számlát, összedobtuk, de valami nem stimmelt. Egy sörrel ugyanis többet számoltak. Megemlítettük, elnézést kértek, elnézést adtunk, ők meg egy grátisz sört cserébe, ami jófejség és pont. Bár a jófejség mellett, ha - de ez csak feltételezés - ez a plusz egy sör rendeszeresen előfordul a számlákon, de nem mindenki számol utána, akkor egész jól lehet vele keresni a semmiért.

Összességében azt gondolom, a Silenus nem pub, csak egy nagyravágyó kocsma. Olyan, mint egy árva gyerek, mint aminek más a tulajdonosa, más az üzelemtetője, másé volt az alapötlet, más rakta bele a pénzt, más vezeti a személyzetet és más a beszerző is. Kár érte, nagyon kellene egy igazán jó hely arra környékre, de amíg nem szívvel akarja ezt a Silenus csapata, addig nem ők lesznek azok.