gasztrokommando

Egy pub legyen hatalmas, legyen sötét fa burkolata, legyenek meleg fények, legyen hosszú pultja magas bárszékekkel ahol a vendégek elücsöröghetnek egész napokat, estéket, éjszakákat.

A Silenus egy sörös hely. Lehetne A sörös hely is, de ahhoz túl sokszor szegte már meg a sörösöknek tett ígéreteit, vagyis hogy különleges sörök egész tárháza, jó hangulatban, mintha pubban lennénk. Kevesebbet kellene markolni, több maradna akkor, mert így szinte mindig, amikor ott vagyunk, hiányzik valami a kínálatból, amit éppen kérnénk, vagy a pincérnek érett meg a pályamódosítás, de a hely hamburgere is okozott már hatalmas csalódást. Mégis sokszor újra bizalmat szavaztunk már nekik, ahogy most is: sok lány kevés fiú együtt a belvárosban, meccset néz és finomságokat remél.

Most jöhetnénk megint azzal, hogy mi a pub definíciója, vagy mi az a plusz, amitől egy kocsma pubbá válik és hasonlók, de ez egy olyan téma, mint mondjuk a foci: nem magyarázni, hanem érezni kell, aztán meg hadd szóljon.
Kell a szőnyeg, a fa burkolat, a sokféle csapolt sör, a csak a pultnál történő kiszolgálás, az alap ételkínálat, a tilos a dohányzás (!), az aranyozott betűkkel kiírt hangzatos név, a februárban is bujálkodó cserepes virágok a cégér tetején, a bármikor kialakulható bulihangulat és persze ha a csillagok is úgy állnak, meg a Wizz Air is akciózott egyet, akkor kell az a gyönyörű british accent is háttérzenének.

A kép nem illusztráció.