Múlt heti posztomban igyekeztem érzékeltetni, hogy egy pub bizony nem az önmegtartóztatásról, nem a határokról szól. Egy pubban nem kell lemondanod semmiről. De tényleg semmiről. Ennek fényében jól megtömtem a zsebem, összeszedtem két éhes barátnőmet és nekiindultunk egy késő esti, új-lipótvárosi pub mustrának. A kiszemelt pub a Café Mosselen avagy a Belgian Beer Café a Pannónia utcában. 
Ahogy a nagy hangzavarban a zömök fa bútorok és a régi tárgyak között válogattam a milliónyi étel közül, azon gondolkoztam, mennyire hiányzott egy nagy zabálás. De tényleg egy zabálás, nagy sörökkel és tányérról lelógó fogásokkal. Lássuk be a főzés, a gasztronómia menő ág, a kis bisztrók, ínyenc delikátok, a bor-és lakáskonyhák, az alaposan átgondolt fogások és a naponta, barátok által FB-ra kiposztolt reggelik, ebédek és vacsorák elfelejttették velünk milyen jó is csak ülni, nem gondolkozni csak inni és falni ész nélkül. Sokat.
Először sört választottunk, ezeket:
Nem volt könnyű dolgunk, nektek sem lesz, rá kell bökni, aztán hadd szóljon. Ha az ital megvan, számoljatok fél órát a vacsora kiválasztására, az elnevezéseken jókat lehet derülni és millió féle fogás lesz. Vera, „anyuka főztjét”, grillezett ráknyársakat választott egzotikus mangós, aszalt gyümölcsös salátával, Orsika „last minute” capris füstölt lazacot burgonyában sütve, én pedig „nemzeti kompromisszumként” sörtésztában sült bélszínt ettem wasabis salátával. 
Külön figyelmet a nyertes fogás, a nyársra húzott rákfinomság érdemel.
Óigen! Tökkkkkéletes választás, minden nagyon finom és friss volt. Pont, amire vágytunk: ettünk, sokat és még többet, söröztünk, aztán eljött a záróra és mi még mindig söröztünk, és beszélgettünk, és imádtuk az egészet. Már pakolták a székeket, mikor a három becsiccsentett lány keresztkérdéseket tett fel szegény pincér fiúnak, aki le a kalappal, vette a lapot. 
Újabb kör frissítő:
Hát így esett, hogy utolsóként, vidáman és kipirulva távoztunk. Hazafelé a hídon át sétálva megfejtettük az élet mikéntjét, néztük a vizet és örültünk, hogy olyan szépen sorakoztak a rákok azon a nyárson és annak is, hogy nem más, hanem mi ehettük meg őket. Köszönjük őszi este, köszönjük budapesti pub-élet!