Gondolom és remélem nem én vagyok az egyetlen, aki egy sikítófrász kíséretében konstatálta, hogy ismét elérkezett az év azon szakasza, ami egyet jelent a tömegnyomorral, a lökdösődéssel, a tolakodással. Ennek egyetlen félreismerhetetlen jele van, mely bármilyen üzletbe betévedve fogad bennünket:
vagy ez
Félreértés ne essék, nincs nekem a karácsonnyal, sem az adventtel semmi problémám, sőt. Na de amit a bevásárlóközpontokban tesznek velünk a szeretet ünnepeként becsomagolva, az sokszor vérlázító. Lehet, hogy csak én érzem így, de annyira hangulatos lehetne az adventi időszak alatt néha elsétálni a Vörösmarty térre forralt borozni egy jót, de valahogy a rettenetes tömeg, giccsparádé és az árak általában távol tartanak.
Na de átkanyarodva a bejegyzés gasztronómiai vonalára, a következő jó tanácsokkal tudok szolgálni arra vonatkozólag, hogy hogyan eddzük gyomrunkat az advent alatt, hiszen lássuk be, nem kis teljesítmény előtt áll.
Az advent szó jelentése eljövetel. Pontosan így van ez a gyomrunk szemszögéből is. A végeláthatatlan evések ünnepe. 24-én este otthon. Degeszre. Aztán sütizés. Másnap reggel persze még kis reggeli belefér, de aztán sietni kell a nagyszülőkhöz, ahol nem lesz kevesebb a kaja, mint előző nap este otthon. „Aztán várjatok, vacsorára csomagolok nektek, nehogy éhen maradjatok.” És még nem végeztünk, van még egy 26-a is. Jöhetnek a távolabbi rokonok, ahova már mindenki elviszi az addigi maradékokat is, így az egész egyetlen hatalmas kajatemetővé válik. Hozzá sem kell tennem, hogy az étkezések közötti szüneteket folyamatos sütizéssel lehet és ajánlatos elütni, ha az ember nem akarja folyamatosan az éppen aktuális házigazda tukmálását hallgatni.
Egy szó, mint száz, érdemes egy kicsit trenírozni magunkat az étkezések „iron man”-je előtt.
Régen a katolikusok az advent alatt is böjtöltek, de ez a szokás mára már a feledés homályába veszett, ugyan úgy, mint vv Christofel, pedig belegondolva egyáltalán nem volt hülyeség. Ha az ember nem akar sokkot kapni egy esetleges december 27-ei mérlegelés során, akkor mindenképpen tudok ajánlani egy adventi fogyókúrát, mely alatt kényelmesen le lehet adni 2-3 kilót, így kerülve el a kellemetlen pluszokat.
Emellett nagyon fontos, hogy ne undorodjunk meg egyik ételtől sem. Én speciel nem édes-, sokkal inkább pörköltes szájú vagyok és az eddigi évek tapasztalatai alapján állíthatom, sokkal inkább a sós dolgokra fogok ráúszni, mint a cukrosokra. Így én karácsonyig a ezekből a típusú ételekből veszek vissza, hogy egy olyan egészséges hiányérzetem alakuljon ki, mellyel három napi zabálást gond nélkül keresztül tudok vinni. Természetesen az édesszájúak vice versa.
Nagyon fontos, hogy ne undorodjunk meg a karácsonytól csak azért, mert mindenhonnan ugyan az a három dal szól másfél hónapon keresztül, így mindig legyen nálunk egy fülhallgató és igyekezzünk ilyenkor valami mást hallgatni, hogy szenteste őszinte lehessen a mosolyunk, a fa alatt(/mellett?).
Végül pedig egy jó tanács a háziasszonyoknak, vendéglátóknak: minden finom! Minden nagyon jó! Ha már nem kérünk, az véletlenül sem azért van, mert előtte titokban hamburgereztünk a városban, vagy esetleg nem ízlik, neadjisten a másik nagymamánál már degeszre ettük magunkat. Nem. Egyszerűen csak –sajnos- véges a gyomortartalmunk, de ígérjük fél óra múlva megeszünk még egy rúd bejglit.