Mindenekelőtt szeretnénk leszögezni, hogy posztunkban egyáltalán nem politizálunk. A pozitív, vagy negatív kritikák a T. Házban kivételesen nem a honatyáknak szól. Sőt. Ez magyarázza a címben alkalmazott szóviccet is, amit sajnálom, de nem tudtam kihagyni. A Gasztrokommandó egy éves születésnapját a Parlamentben ünnepeltük. Kíváncsiak voltunk, vajon milyen lehet az ország legimpozánsabb épületében ebédelni. Ott, ahol a törvények születnek, ott, ahol nemzetünk nagyjai költik el a kafetériát.
Jelen bejegyzésünk egy vegyesfelvágott lesz, ebből kifolyólag ne keressetek túl nagy koherenciát a szöveg egészében, hiszen mindenki hozzátette a maga kis élményét, benyomását, melyet kicsit megfaragva összevágtunk. Valamint sajnálatos szolgálati közleményünk, hogy Niki kommandósunk sajnos nem tudott eljönni velünk a jeles alkalomra, de lélekben velünk kóstolt ő is.
Az autóbejárónál ért minket az első ellenőrzés, amin egy személyi igazolvány csekkolás után gyorsan tovább is jutottunk. (Természetesen egy előre bejelentkezés tett ezt lehetővé, ha ezt elhagyjuk, akkor hamar visszafordítottak volna minket). Mindenesetre irány a VII-es kapu, ahol gyors átvilágítás után „in da house” voltunk. A kapuban figyelmeztettek minket, hogy ott nincs fotózás, biztonsági okokból. Bent szerencsére már hellyel-közzel tudtunk képeket készíteni.
Nagy nehezen felderítettük a helyet, ahol célszerű lett volna ariadné fonalából pár kilométert magunkkal vinnünk. Végül húsz perc alatt három vendéglátóipari egységet fedeztünk fel: egy büfét, egy éttermet és egy menzát. A büfét meghagytuk a végére, az étteremben, ami valójában egy bálterem volt félig bepakolva asztalokkal, nyomasztóan kevesen (ketten) voltak, így inkább a menzán kötöttünk ki, ahol viszont hosszú sor kígyózott.
Egyértelműen ez volt a nyerő hely, no de az ide vezető út Mesiben hagyta a legnagyobb nyomot:
„Az egyszerű földi halandó azt hiszi, hogy a John Malkovitch menettel a Harry Potterrel és a Narnia krónikáival már mindent látott. Aztán vér- és vizeletvizsgálat után bejut a Magyar Parlament épületébe. Egy mini ajtón kell bemenni (nekünk a 27 közül), hogy aztán egy vörös szőnyeges lépcsőházba juthassunk, ahol eltátjuk a szánkat, de nem bámészkodni jöttünk. A Kupola teremben bóklászunk, a harmadik kör után már úgy érzem magam, mint Micimackó és Malacka a ködben. Valahol biztosan van az épületben egy menyét, aki elhozta a menyét. Az éttermet keressük. Szakadatlanul mászkálunk a csoportvezetővel rendelkező külföldi turistacsoportok mellett. Mi enni jöttünk! Kit érdekel a korona másolatának másolata. Engem, ha cukorból van, vagy inkább sonkából.
Tanácstalanságunkban (Szürreális tanácstalannak lenni a parlamentben, ahol a titkárnőnek is tanácsadója van…) egy arra járó hölgytől megkérdezzük (Ő honnan tarthat hová?) merre is van AZ étterem. Azt tanácsolja menjünk lifttel az alagsorba, ott lesz a mi helyünk. 
OK, hol a lift. Folyosók, átjárók, nagy ajtók, ablakok. Megvan! 
Hívjuk a liftet. Megérkezik. Az ajtó kinyílik és elámulok. A linóleumos műanyag borítású felvonókon szocializálódott lelkem nehezn tudja felfogni, hogy Országunk atyjait és anyjait különlegesen szőtt szőnyeggel borított és intarziás, faragott faberakásos lift szállítja. Az utazás alatt azt érzem nem az alagsorban fogunk kiszállni, hanem rám ugrik a fehér oroszlán (Narnia) a túloldalról. Egész nap utazgatnék ezzel a lifttel.  És ez csak az egyik a 13 felvonó közül.
Aztán az ajtó kinyílik és a varázslat megszűnik. A folyosókról eltűnt a díszítés, az alagsorban nyoma sincs a 22-23 karátos aranynak. A szőnyeg eltűnt. Látszanak a csövek, minden fehér és olyan steril, bármelyik épület alagsora lehetne. Ismerős menza illatok. Már megyünk a gyomrunk után.” 
A sorban állás alatt alaposan körül tudtunk nézni. Általános tanulságként gyorsan leszűrtük, hogy lehet, hogy az ingatlanpiac az országban áll, de a Parlamentben biztosan nem. A 3,5 szobás Gellérthegyi eladó lakás letéphető cetlijeinek már csak hűlt helyét találtuk.
Az ebédről és a biztonsági őrös kalandjainkról holnap mesélünk, abból talán fény derül a címbeli szóviccre is, már amennyiben még nem sejti mindenki.