A csapat egyetlen férfitagjaként engem ért a megtiszteltetés, hogy bejelentsem, a következő négy hetet kocsmázással töltjük. Elindul a mi kis házi Oktoberfestünk, de a germán hagyományokat átmenetileg háttérbe szorítjuk, és az angolszász kultúrkörben merülünk el. Hogy pontos legyek, nem kocsmákat keresünk fel, hanem pubokat. És hogy mi a különbség? Hogy már az ókori rómaiak is, és hogy a kultúra, és hogy a közösség, na meg persze, hogy az ételeik, és még az a rengeteg apróság. Az első korsó sör előtt ezekből szemezgetünk.
Már az ókori rómaiak is – majdnem mint Nádas az érettségizős kabaréjelenetben, ugye – előrevetítették a pubok létrejöttét, ugyanis a római úthálózat mentén felépített, a felfrissülésre vágyó utazókat tárt karokkal váró tavernák tekinthetők a korai pubok előképének. Később ezekben a sörházakban gyűltek össze a helyiek, hogy pletykálkodjanak, beszélgessenek. És annyira szerettek beszélgetni, hogy 965-ben Edgár királynak rendeletben kellett korlátoznia az egy falura eső kocsmák számát egyre. Néhány évtizeddel később Magyarországon István király elrendeli, hogy minden tíz falu építsen egy templomot. Nem azért mondom, értitek, csak hogy legyen összehasonlítási alap.
A pub intézménye valóban nagy múltra tekint vissza, szinte teljesen összefonódott az angolszász hagyományokkal. Míg nálunk a budapesti kávéházi kultúráról beszélünk, addig a századelő Londonjának művészei pubokban találkoztak. Meglehet, hogy egy ilyen pubban – pontosabban a Fitzroy Tavernban – pattant ki Orwell fejéből az 1984 alapötlete. A puboknak ez az angolszász kultúrában mélyen gyökerező vonulata az, ami miatt kicsit fából vaskarikának érzem a magyarországi pubokat. Emlékeztek még a kilencvenes évek közepére-végére, mikor egy hirtelen hullámban elöntötték az országot a pubok, amik leginkább nevükben tértek el a szomszédos utcában lévő presszótól? Meg esetleg volt lakkozott deszkalambéria.
A kocsmába járók jól tudják, hogy kocsmába az ember sosem inni jár, hanem a társaság miatt. A pub szó maga is a public house rövidülése. És bármennyire is adná magát, hogy ezt nyilvános háznak tükörfordítsuk, valójában közösségi házról van szó. Nem szabad semmi rosszra gondolni. Ami azt illeti néhány évtizeddel ezelőttig magára valamit is adó hölgy, csakis férfi kísérettel látogatta a pubot. A pubok nem is annyira a berúgásra szolgálnak, mint inkább az idő közös eltöltésére, beszélgetésre, játékra, kivetítő előtti szurkolásra, és különösen a városokban arra, hogy összefogják az azonos érdeklődésűeket. Ezért is jöttek létre a theme – vagyis egy bizonyos téma köré épülő – pubok, mint a sportpubok, a motoros pubok, az ír pubok vagy a karaoke pubok.
Ha megéheznénk, sem kell otthagynunk a pubban összegyűlt társaságot. A legtöbb pubban akad valamilyen egyszerűbb étel (pub grub), de nem mindig volt ez így. Kezdetben csak ropogtatnivalókat lehetett kapni; ecetben savanyított tojást, mogyorót, és mindenféle nassolásra szánt sósat. Ezeket azért tartották, és kínálták ingyen a pultnál, hogy jobban fogyjon a sör. Később megjelentek a laktatóbb, tradicionális helyi ételek, mint a fish and chips, a shepherd's pie vagy a steak and ale pie. Ma már ott tartunk, hogy a pubok lényegében étteremként is funkcionálnak. Sőt 1991-ben megszületett a gastropub kifejezés is, amely olyan pubokat jelöl, amelyekben különösen hangsúlyos az étel. Ezt sokan támadták, mondván, hogy szembe megy a hagyományokkal. Idén a The Good Food Guide is azt sugallta egy cikkében, hogy a gastropubok nem tartoznak az igaziak közé.
A rövid ízelítő épp elég volt arra, hogy meghozza az étvágyamat. Holnapután jön a Kaledonia vagy Caledonia vagy mégiscsak Kaledonia tesztje néhány további érdekességgel és természetesen sörrel. Mert a pub arra való, hogy találkozzunk, de ha már találkoztunk, egy sört csak megiszunk.