Az Arigato Japán Étterem nem árul el sokat magáról. Weboldal és email hiányában csak egy telefonszámra és egy címre tudtunk hagyatkozni. Reméltük, ez is csak az eredetországra jellemző visszafogottság és szerénység egyik védjegye.

 
Konichiwa. Arigato resutoran desu (jó napot kívánok, az Arigato Éttermet hívta). - szólalt meg a kedves női japán hang a telefonból az asztalfoglalás során. Ez már egy kellemes pozitív első jel volt számunkra. Az érkezéskor fogadó látvány viszont már kevésbé: az összefirkált falú környezetben a kivilágítás nélküli, kínai gyorsmenzákra emlékeztető vizuális sokk fogadott. Még úgy is erős volt, hogy előre felkészítettek, nem az fog fogadni, amit a sok filmből kivett japán minimalista dekoráció sugallt volna. Na de lépjünk beljebb. A helyet egy japán házaspár vezeti, ahol a férj a chef. Minket a feleség üdvözölt, majd egy magyar lánnyal a helyünkre vezettetett. A pincében szolid, túlzásoktól mentes, ízléses éttermi rész fogadott megkönnyebbülésünkre. Rajtunk kívül nem voltak.
Ezután felcsaptuk az étlapot. Minden étel mellett kép és magyarázat, a japán nyelven kívül angolul és magyarul is. Italnak könnyed zöld teát rendeltünk, a nyugodt hangulat fenntartásáért. A háttérben romantikus japán slágereket kántáló válogatásalbum egy kis idő után érdekesből idegesítővé váltott, de szerencsére még időben megérkezett a leves, azaz a miso. Eredetileg egyet kaptunk volna a menühöz, de ajándékba is érkezett egy. A tofuval és aprított zöldségekkel teli sűrű leves nagyon finom volt, íze leginkább a zöldség és hagymakrémleves találkozásaként írható le.
Tíz perccel később már az asztalon is volt a válogatott sushitál wasabival és egy ismeretlen savanyú zöldséggel körítve. A tál kis szelet makikat (kaviáros, tojáslepényes és avokádós) és nigiriket (három fajta lazacos, szardíniás és rákos) tartalmazott vegyesen. Be kell vallanom, csak az utóbbi pár évben kezdtem el megszeretni a halat, így sushit csak ételrendelések során ízleltem eddig. Az első falat után viszont egy egészen sajátos érzés fogadott: az ecetes rizsnek nincs erőteljes íze, ellenben kellemesen édes és tökéletes állagú. A füstölt lazacos nigiri volt a személyes kedvenc. Ekkorra már egy kedves japán társaság is befészkelte magát a mellettünk lévő paravánnal elkerített egységbe. Pihenni nem volt sok időnk, mert már pakolták is elénk a tempura menüt. Ez a kis ékszerdoboz rántott rákból, tökből, padlizsánból, friss, javarészt ismeretlen zöldségekből, rizsből és mártogatószószból állt. Kérdeznünk sosem kellett, a felszolgáló lány kedvesen magyarázta végig, hogy mit-mivel együnk és keverjünk a teljes élmény érdekében. Követtem utasításait és elkevertem a reszelt retket és a gyömbért a mártó szószban, ami egy leírhatatlanul finom, édeskés ízzé alakul ezáltal. A zöldségek nagyon különbözőek és frissek voltak, viszont csak keveset sikerült beazonosítani. A savanyú káposzta, reszelt répa, retek, alga, torma és paradicsom mellett még sok ritkaság pihent a kis fakkokban. Egy rántott répa majszolása közben az járt a fejemben, hogy hány gyerekkort lehetne szebbé tenni, ha minden zöldséget ilyen finom, édeskés, lángosszerű panírban etetnénk meg a kicsikkel. A tempurák közül nekem a rákos férkőzött a szívembe, illetve a gyomromba. Kellemes intermezzo volt, amikor maga a házigazda jelent meg, hogy egy-két kedves szót intézzen az anyanyelvét beszélő társasághoz. Így is lehet csinálni, gondoltuk. 
 
A sok kicsi ismeretlen íz befalása után jóllakottan kezdtük feldolgozni a történteket. A 8700 forintos végösszeg szervízdíjjal soknak tűnhet, de ha túllépünk az olcsóbb, gyorséttermi szintet nyújtó japán kifőzdék csalogatásán, akkor ezért a pénzért egy kósza órára egy Japánhoz nagyon közel eső utazásban lehet részünk.
Az utcán tele hassal tántorogva végül megértettem a hely külső minimalizmusának okát: a japán étterem nem a külsejével akar meggyőzni, hanem felszolgált ételeinek ezernyi kifogástalan ízével. A magyar konyhára jellemző “zabálással” ellentétben, náluk sok kicsi, különféle íz kóstolgatásáról szól az evési élmény. És pont ezek a kis ‘hangulatfalatok” tették különlegessé az estét. Nos, nagyon szépen köszönjük, vagyis domo arigato gosaimasu!