Avagy okosságok és butaságok a korlátlan zabálásról 1. - Férfiak

A felütés: - Asszony, ma már ne egyé’ semmit, mert holnap megyünk a Gézáékkal vacsorázni. Tudod olyan „óljukenítbe”. Tipikus kép. Mintha magamat látnám, sőt.

Első hiba: Általában a legtöbb férfi ilyenkor úgy érzi, ha 1-2 étkezést kihagy, akkor a gyomrában is annyival több hely szabadul fel, hogy majd a helyszínen sáskajárás szerű pusztítást végezhessen a svédasztalon. (Biológia egyes, ülj a helyedre.) A cél egyértelműen a „ki a legény a gáton” bemutatása. Mert én rajtam ne spóroljanak! Meg majd rajtam nem keresnek semmit – szokás mondogatni férfikörben. A nők körében pedig szokás visszaoltogatni: jólvan, hagyd már abba!

Második hiba: Tudva lévő, hogy az ilyen helyeken nem csak az étel, de az ital, sőt az alkoholos italok is ingyen vannak. Na, mármost: az étel minden férfi szükséglet-piramisában – bioszból nagyobbegyenlő 4-eseknek Maslow-piramisában – meglehetősen előkelő helyet foglal el. A többségnél viszont ki kell egészíteni azzal, hogy egy jó sörözés, vagy fröccsözés még a kajálásnál is magasabb lépcsőfokon tanyázik. A férfi sem hülye, ezzel az alapvetéssel ő is tisztában van, függetlenül attól, hogy tudja-e mi az a Maslow-piramis, vagy nem. Gyorsan meg is fogalmazódik a másik haditerv is a fejében: amellett, hogy kimerítem a konyha raktárkészletét, még ki is iszom őket a vagyonukból! Há’, végül is ingyen van, nem?

A fékevesztett zabálás: Érkezés után minden ilyen alkalomkor a következő aranyköpések hallhatók: Na, a nagy ijedtségre igyunk valami rövidet! Vagy: Te Géza, egy tüske? Csak az íze végett! Van metaxájuk!! Igyunk má’ egyet! (Itt kell megjegyeznem, hogy az alcímben emlegetett okosságok és butaságok közül előbbinél teljesen felesleges volt a többes szám, hiszen a férfiak esetében ez az egyetlen lépés, ami ide sorolható.) Ezt követően eszeveszett zabálás következik. Az első tányéron még hús és köret vegyesen található. Más kérdés, hogy a pörkölt hortobágyi palacsintával van nyakon öntve, körberakva három sushival, köretként pedig majonézes krumpli, rizs, ecetes uborka és padlizsánkrém díszeleg (ezeknél volt épp kisebb a sor). Mindenesetre ez az adag még a másodperc tört része alatt el is tűnik. Ha véletlenül valaki beszélgetést kezdeményez, az igazi férfi azonnal rendre inti: egyé’ má’, nem beszélgetni jöttünk! (a nyomatékosítás kedvéért jó, ha ez a mondat teljesen tele szájjal hangzik el)

A második tányérnál már jönnek a nagy elhatározások: na, én köretet már nem eszem, csak húst hozok. Ez a férfiak azon kevés fogadalma közé sorolható, melyet maradéktalanul meg is tart. A vége viszont már nehezen csúszik. Ekkor jön a megváltó gondolat: még nem is ittunk semmit, hé! A sörös korsó kiürítése következik. Ekkor viszont előállt az a szituáció, mely még a leglidércesebb rémálmokban se nagyon fordul elő: a sör kitölti a maradék helyeket az amúgy is teletömött hasban. A férfi érzi, szorul a hurok, ha nem cselekszik, szégyenben marad, hogy csak két tele tányérral tudott enni.

Jön a válságmenedzsment. Egymás gyors bíztatása, hogy nem adhatjuk fel, gyorsan még egy fél tányér szedés! Páran ilyenkor már ki-kidőlnének. Ekkor következik a csorda leggyengébb láncszemének azonnali kikezdése szexuális beállítottság ügyileg (erre általában a legvéznább alakok is összeszedik magukat). A lényeg, hogy a végére értek, mindenki megette, mindenki rosszul van, nem hogy nem rúgott be, de még a kaja gondolatától is hányni tudna. Mentőért, nővérért, ágyért, levegőért kiabál, ki-ki megszokása szerint és legnagyobb sajnálatára már inni sem tud.

Így ér véget a legénység megmutatása a gáton. Számomra a legkáprázatosabb az egészben, hogy az állatok tényleg csak annyit esznek, amennyit kell. A Holdat megjárt ember pedig 2 nap alatt túlteszi magát az egész estés rosszulléten, és harmadnapon képes lenne újra kijelenteni, hogy ma nem eszem, mert holnap óljukenítbe megyünk.