Ázsiai konyháról írni vakmerő feladat, mert könyvek és szakácsok ezrei sem tudták kimeríteni a témát. Így a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül megpróbálom sorokba rendezni az alapvető japán kulináris specialitásokat.

 
Kezdjük az elejével: a szigetország világszinten ismert ételeinek kialakulásához 2000 évnyi koreai és kínai hatás vezetett. Az ételek mellett nyelvüket és írásukat is ezekből az országokból merítették. Ételkészítésük egyik alapkövét, a rizsfőzés mesterségét a koreaiaktól vették át. A szójabab termesztését pedig a kínaiaktól. Tőlük származik egyébként a teakészítés mellett az evőpálcikák használata is. Miután felvették a Buddhista és a Shinto vallást, tilos lett a sertés, a marha és a baromfi hús evése, és a tej fogyasztása (az idősebbek ennek köszönhetik jelenlegi csontproblémáikat), így hát maradt a hal. Ebből fakad, hogy  konyhájuk rizs, szójaszósz és tengeri herkentyűk felhasználásából áll.
Fontos tudni, hogy a japán nők az első gyerekük születése után, már nem állnak vissza a munkába dolgozni. Ezért a házimunka mellett a főzés is elsődleges feladatukká válik.
 
Közkedvelt reggeli ételük a bento, ami egy kis dobozba elrendezett ételcsomag. Tartalma rizs, kis szelet húsok és zöldségek. Gyerekek esetében közkedvelt és eszméletlenül cuki az a fajtája, amely valamelyik népszerű manga (képregény) vagy anime (animációs film) karakter formájában készítenek el. Az onigiri szintén gyakori csemege, igazi japán minimalista darab: sós rizs, gombóc vagy piramis alakban összegyúrva, közepén hússal, szilvával vagy valamilyen zöldséggel. Mindez körbetekerve algalevéllel. 
 
 
Levesek esetében közkedvelt a spagettitésztaszerű ramen, amelyet több fajta hússal szoktak szervírozni. Autentikus környezetben fontos illemtani szabály, hogy a levest minél hangosabban szürcsölve fogyasszuk, mert a szakács ellenkező esetben úgy hiszi, nem ízlik a főztje.
 
Legismertebb ételük, a sushi alapja az ecetes rizs. Ennek egyik fajtája a maki, ami egy kis szelet zöldséggel, hússal, vagy tojás rántottával töltött rizshenger, algalevéllel körbetekerve. A másik pedig a nigiri, amely egy kis “rizstéglára” helyezett húsokból (főként lazac vagy rák) áll. A kis falatkákat ezután szójaszószba, vagy wasabiba (zöld torma) mártogatják. Gyakran említik a sashimit egynapon a sushival, tévesen. Az előbbi ugyanis nyers húsból, zöldségből és mártogatószószból áll, míg az utóbbihoz rizst és sült húsokat is szervíroznak.
 

Természetesen Ázsián kívül is vettek át ételeket, előszeretettel fogyasztják például a halas pizzát tengeri moszattal, a rákburgert, a curry-s rizst, illetve a rántott hal és zöldség specialitásukat, azaz a tempurát is. Utóbbi a portugálok ajándéka, ugyanis az ő látogatásuk eredménye lett az ételek panírozásának elsajátítása.
 
Italok terén viszont nem túl szofisztikáltak: ha esznek sört, bort és sake-t, azaz rizsbort fogyasztanak. Úgy hírlik, a japánok alkoholmámoros jókedve már pár korty után megmutatkozik, ezért elképzelni sem tudom, hogy mit élnek át egyik kedvenc időtöltésük alatt, amikor melegen isszák a sake-t egy kád forróvízben.
A japán konyha eléggé összetett, és rengeteg hatás érte az évszázadok során, ezért ezernyi lexikont lehetne megtölteni vele. Így talán akkor kerül hozzá az ember legközelebb, amikor elmegy vacsorázni egy japán étterembe, rendel valamit és reménykedik, hogy sushi helyett nem medúzasalátát fognak kihozni neki. Megyek is és megtisztelem az egyik konyhájukat. Mostanában sajnos úgy is szükségük van a támogatásra...