A világgasztronómiában mindig is az igazi szegényételek váltak kultikus ételekké. Természetesen megvannak a luxus alapanyagoknak is a rajongói, kaviár, pezsgő, libamáj és sorolhatnám, de igazán kultusszá alapvetően az egyszerű ételek váltak.
Pontosabban egyszerű alapanyagokból felépített olcsó ételek. Pizza, pastrami, hamburger, cassoulet, frango piri-piri, fish and chips és lehetne sorolni végtelenségig, párosítva az adott ételt felemelő nemzetek nevével. A ramen japán nemzeti kultuszétele. Ebből, Budapesten a közelmúltig autentikushoz közelítőt nem lehetett kapni. Voltak, hasonlót kínáló helyek, amelyek most is tisztességgel megállják a helyüket, de japán elkészítési és tálalási alapokon nyugvó nagy tálnyi ramennel csak mostantól nézhetünk farkas(éhes)szemet. Mégpedig a Kazinczy utcai Ramenkában.
Az elmúlt években egyre másra nyíltak olyan helyek, amelyek nemcsak divatból tűztek éttermi zászlajukra egy-egy ételt, hanem annak készítését is komolyan veszik. Már nem csak divatcímkeként szerepel az „igazi” megjelölés olasz pizzériák bejáratánál, valóban szaftos marhahúsból készülnek a burgerek. Lelkes követők ezrei járnak új és újabb helyekre, nekik nem kell feldicsérni egy új alternatívát nyújtó étkezőhelyet. Viszont sokan vannak, akik felmordulnak annak hallatán, hogy japán étkezde, tehát nem szushi bár, nem étterem, hanem egyszerű kifőzde is elérhető már a budapesti kínálatban. Nekik a következő mantrát javaslom: ez egy nagy tál húsleves, tésztával. Ez egy nagy tál húsleves. Ez egy húsleves. Húsleves.
A ramen kínai eredettel rendelkező japán gyorsétel. Ahogyan részletesen bemutattuk a Bao Bao Budapest étterem tesztjében, nagyon szerteágazó készítés jellemzi. A lényege, amiért főként a második világháború után elterjedhetett a háborús veszteségeket, és szegénységet elszenvedő japánban, az, hogy gyors, egyszerű, tápláló. Egytálétel. A rament japánban erre szakosodott kifőzdékben a legjobb kóstolni. Perfekcionista módon egy fő ételtípusra koncentrálva a kínálatukat, napról napra a legjobbat kínálva. Ezt a felfogást tükrözi a Ramenka is.
A Kazinczy utca túlfeszített gasztronómiai kínálatában új kihívóként jelentek meg, nagyon letisztult dizájnnal. Kissé megkeveredett gondolatokkal lépünk be, a puritán helyiségbe. Ramenka? De mire ez a szlávos végződésű ka? Kicsinyítő képzőnek elmegy, hiszen a hely maga, mint az ilyen típusú helyek mindösszesen egy pultból és egy nagyobb közös asztalból áll. A dizájn egy svéd-japán nászból születhetett, sok világos fafelülettel, natúr betonfallal dolgozik. Nem indusztriális, nem erőltetett, hanem simán lényegre törően egyszerű.
A pult mögött a ramen mester és egy segítője helyett féltucatnyi dolgozóra lelünk. Mintha az életük múlna, rajta úgy pörögnek a konyhán, az asztalnál három vendég ücsörögve fogyasztja levesét. Betudjuk a friss nyitásnak a hangulatot és leadjuk a rendelésünket. Helyet foglalunk és nemsokára sorjáznak az ételeink.
Elsőként az italunk, hideg mugicha. Keleten, de a nyugati világban is elterjedt frissítő, pörkölt árpa tea. Kicsit világosabb a színe, nem erősen pörkölt alapanyagból készült. Jók a gabonás ízei, ha nem ragaszkodunk a hagyományokhoz, bőséggel lehetne ízesíteni különböző kiegészítők hozzáadásával.
Érkeznek a leveseink és a hozzájuk kiegészítőként rendelt mellékfogások. Vegyes saláta ízelítő és gyoza. A levesek, szép kerámia tálban kerülnek elénk, mellé fa merőkanál és evőpálcika jár. Fogyasztásáról annyit, hogy európai normák szerint lehetetlen fogyasztani, itt szürcsölni, rágni, nyelni kell. Nagy adag tiszta, erőteljes ízű leves, benne nagyon jó ruganyos friss tésztával. Vastagabb fajta kerül a lébe, nagyon jól hordozza a leves ízeit.
A feltétek között a hagyományos halalapú narutomaki is megtalálható. Fehér húsú halból készített, rózsaszínű spirállal díszített surimi. Haltól idegenkedők újfent vegyék elő a fent javasolt mantrát, és nyugtázzák, nem hal ízű az anyag, inkább díszítő funkcióval bír. A főszereplő tészta tetején japán zöldségek, csírák, bokchoy és két további lényeges elem található. A sertéshús és a félig főtt tojás. A sertés, mint alapanyag, a ramen esetében az egyik legfontosabb. A leves alapját is hagyományosan sertéscsontok adják, a fő feltét is sertéshús.
Alapvetően charsiu típusú sült sertéshúst szoktak feltétként adni, ez egy kantoni eredetű édes, szójaszószos hús. A Ramenkában párolt hasalja jár a levesbe, amely inkább emlékeztet egy másik híres ételre, a dongpo sertéshúsra, amely egy csillagánízzsal, fahéjjal és szójaszósszal vörösre főtt eljárást takar. Hasonló ízvilág, de nem ugyanaz. Mindenesetre, jóízű hús, amelynek még van tartása. Nagyon jó a tojás, ténylegesen félig főtt állapotban kerül a lébe, lágy fehérje és krémes sárgája tovább gazdagítja a levet. Összességében egy nagyon jó rament kóstolhatunk. Várom, hogy autentikus és regionális verziókat is felvesznek majd időszakosan az étlapra.
A szuperhősöknek mindig van egy segítője. Például Batmannek Robin. A ramennek a gyoza. Ha biztosra akar menni az ember és éhesen rendel rament, rendel mellé a biztonság kedvéért kiegészítőt. Ez a gyoza. Azaz a sült húsos táskák. Jellemzően sertéshús, aprított káposzta, újhagyma alkotják a tölteléket, melyet ideálisan vékony tésztába csomagolnak és serpenyőben pirítják és párolják. Hozzá ecetes szójás szezámolajos mártogatót kínálnak. Jelen esetben Robin nem segít Batmannek. Sőt, már-már elgáncsolja. Vastag, előzőleg kifőzött tésztabatyuk érkeznek, körbepirítva, bennük száraz homogén töltelékkel, mellette egyneműen savas szósszal. Lehet akár házi készítésű is, de akkor kitartó munkával sikerült iparira emlékeztetőt alkotniuk. Kár. Pedig egy jó gyoza, további húsos, rágható élményekkel képes kiegészíteni a ramenezés pillanatait.
A másik kiegészítő, a vegyes salátaválogatás sokkal jobban sikerült. Nagyon jó ár-érték arányú, erősen ajánlott kategória. Található rajta a ház összes salátájából, vagy inkább hideg kiegészítőjéből egy kóstoló mennyiség. Enyhén szezámolajos uborkasaláta, édeskés marinált japán retek mellett egész jónak mondható kimchi és kiemelkedően jó japán burgonyasaláta. Ez hajszálvékonyra vágva, épphogy blansírozva érkezik, sárgarépacsíkokkal keverve, savanykás chili olajos fermentált babos dresszinggel leöntve. Mondjuk Laoganma chili pasztával mindent el lehet nekem adni. Nagyon finom kiegészítő, jól jön egy-egy hideg falat a forró leves mellé.
Fizetés a rendelés leadásakor történik a pultnál. Összesen két nagy tál levesért, italokért és kiegészítőkért fizetünk 4000 forint körül. Figyelembe véve a környék árazását, bőséggel megéri. Folyamatos tesztre ajánlott. Ahogyan az ötvenes évek robotoló japán gyári munkásainak, úgy a mostani idők belvárosi irodistáinak és a szűk pesti utcákon bolyongó turistáknak is ez a leves az életet jelentheti.
A teszt időpontja: 2014.június 26. A teszt az adott időpontban tapasztaltak leírását tartalmazza, a teljesítmény a tesztet követően változhat. A tesztben leírtak szubjektív véleményt tartalmaznak, hiszen minden ember ízlése más és más. Amennyiben véleménye, hozzászólása lenne, kérjük, tegye meg!
Utolsó kommentek