Kényelmes kis világunkban már hozzászokhattunk ahhoz, hogy ha megéhezünk, nem a kopott szakácskönyvet kapjuk le a polcról és kotyvasztunk valamit, hanem elmegyünk valahova, rendelünk valamit vagy éppen leugrunk a sarki kínai gyorsbüfébe. Megtehetünk bármit, hiszen csak azt kell eldönteni, mit ennénk: olasz, magyar, japán, görög, kínai, mexikói vagy török, gyakorlatilag bármi karnyújtásnyira fellelhető. Nem is annyira régen ez nem volt jellemző.
Érdekes körbenézni, hogy kis városunkban melyek voltak az első helyek, amik különböző nemzetek ételeit kínálták. Manapság már tényleg mindennel és mindenkivel találkozunk, többek közt az olasz gasztronómiával is, ami máig – már Mátyás kora óta - folyamatosan terjed.  Talán ez a fajta íz világ az, ami leginkább hasonlít hazánk konyhájára, ezért nem is volt nehéz az embereket becsábítani egy paradicsomszószos, illatozó sültre.
 
 
A magyar és az olasz konyha legalapvetőbb különbsége az, hogy amíg az olasz egészséges(ebb), a mi tradicionális ételeink általában tocsognak a zsírban, nehezek és éppen ettől olyan ízletesek. Az olaszok a magyarok zsírfüggőségével ellentétben olivaolajjal főznek, rengeteg halat és zöldséget tartalmaz minden egyes fogásuk és szinte még a legmegterhelőbb falatokat is könnyedén készítik el. Legnagyobb örömünkre átvettük az olaszoktól a fokhagymát és a paradicsomot, ami alapvetően csodálatos íz világot kölcsönöz a legegyszerűbb ételeknek is. A tészta az olaszok nemzeti étele többek között, viszont még ezt is teljesen máshogy készítik, mint mi magyarok, hiszen a tésztát nem főzik teljesen puhára, de még nem ropog a fogunk alatt. Amellett, hogy az itáliai konyha nagyon is sokrétű, vegyük először szemügyre pastákat. Az igazi az, ha magunk gyúrjuk-nyújtjuk-főzzük meg a tésztát, de erre sajnos vajmi kevés idő, szakértelem, hely, eszköz…stb áll rendelkezésre, ezért az ember megveszi a boltban és bedobja a rotyogó vízbe. A spagettinél alapszabály, hogy tilos összetördelni a hosszú szálakat, és csak a forrás után szabad sót hinteni a vízbe. Legalábbis ajánlatos, mert különben hosszú ideig tart. Sokan tévhitben élnek, hogy a nyurga tészta kanállal és villával való fogyasztása olasz hagyomány. Ők egész egyszerűen villával eszik, ez a szokás a kínaiaktól ered, habár megjegyezném, hogy sokkal komfortosabb. Részletkérdés. A tésztát eszik tejszínnel, paradicsommal, fokhagymával, salátával, sajttal…stb, a variációk sora végeláthatatlan. Habár nálunk nem tartoznak megszokott ételek közé, hiszen itthon mi imádjuk a krumplival, túróval, káposztával készült tésztákat. Ezek egész más ízeket eredményeznek. Az olaszok konyháját kétségkívül a tészta uralja, a spagetti, ravioli, lasagne, gnocchi (ami valójában a mi galuskánkra hajaz), canelloni, tortellini.
Ezen kívül még említést sem tettünk a risottóról, a halakról, a sajtokról, fűszerekről és természetesen az édességekről sem. Jobban belegondolva az, hogy ha olasz konyha, akkor tészta… ez kicsit diszkrimináló a mennyei olasz fagylaltra, tiramisura vagy az olivaolajos rukkola salátára nézve.
Valójában az olasz gasztronómia olyannyira sokrétű, ízletes és változatos, hogy talán nem jellemző egy étterem menüjét látva, a kevesebb több kijelentés, mert ha mindenből csak egy kicsit is érint, már egy vaskos étlapot tartunk a kezünkben. Alapvetően hasonló konyhánk alapján és az évek során igen elterjedt olasz konyhát éppen ezért ne higgyük, hogy jól ismerjük és unalmas, hiszen mindig tud valami újat nyújtani, ami lehet, hogy csak a pizza tészta vastagságában merül ki, de mégis új élményekkel gazdagodunk minden egyes alkalommal. Érdemes volt utánajárni, hogy milyen a tősgyökeres olasz étterem Budapesten, ami először tárta elénk fenséges ízeit, függővé téve a magyar embert a mediterrán paradicsom forró és rotyogós konyhájának.
Folyt Köv…