Szalámis panini helyett szó nélkül sonkásat kaptunk, mert előbbi elfogyott. És annyi bogár volt, hogy egy idő után már a napszemüvegünk mögé is beszálltak. A sült kolbász/virsli felejthető, se kolbász, se virsli, se íze, se bűze, ahogy anyukám mondaná. Wc is csak toi van, az is lezárva, kulcs a pultban. És a kavicson is olyan bizonytalan a járás, az ember nem vehet fel egy rendes cipőt, ha ide jön, mer' nem lehet normálisan haladni benne és különben is, ha leülök a nyugágyba tuti kivillan a tangám a mini alól, az meg olyan ciki, a múltkor is a Zsuzsin a fél diszkó röhögött, amikor behajolt és látszott a fekete bugyija a fehér melltartóhoz. Nyenyenye.

 

Az igazság mindenféle viccelődés nélkül az, hogy a Fellini Rómainak vannak hibái, de akkor is látni kell. Az egész olyan egyszerű, magától értetődő és mégsem csinálta meg eddig senki. Pedig csak ennyi kell: körbenézni, meglátni, mi hiányzik és azt megcsinálni jó ízléssel  - vigyázat, giccs - szeretettel és ésszel. Egy filmdíszletnek is beillő lakókocsi, kitalált arculat, letisztított kavicsos part, csíkos nyugágyak és csíkos székek, csapolt meggyes sör - ha kihagyod, hülye vagy. Gazdik kutyával, kutyák gazdival, gyerek kaviccsal, apa sörrel, anya fröccsel, kávé tejhabbal, limonádé bodzával, celeb bringával, bringa szervízzel, bogár bogárral, víz vízszaggal, szoba kilátással.

Parkolni a környező utcákban, de érdemes bringával jönni - ésszel, a csapolt Delirium 8,5% szeszt tartalmaz, kettőtől már furcsán néz egy meglett férfiember is. A zene szinte mindig tökéletes, néha meglepő is: legutóbb a Forrás egyik soundtrackje ment, nem az a tipikus háttérzene, aztán mégis működik. A sor néha nagy, a kiszolgálás néha lassú, türelmetlenek dőljenek hátra a bőrfotelben, kapcsolják be a légkondit, maradjanak a belvárosban és rendeljenek egy viszkikólát a pincértől.

A Fellini titka ugyanaz, mint minden jól sikerült helyé: hangulatot teremtett és hangulatot értékesít. Hogy ezt éppen csapolt sör, vagy melegszendvics formájában kapjuk, valójában egészen mindegy. Menjetek el, nézzétek meg és aztán menjetek vissza és nézzétek meg megint. Úgyis ez lesz. Én szóltam!