gasztrokommando

Nagy általánosságban, ha a sörre gondolunk, akkor bevillan a kép egy korsóról, aranybarna színű folyadékról, némi buborékkal, krémes habbal a tetején. Az sokszor eszünkbe sem jut, hogy milliónyi változata van a söröknek színeket, habokat, buborékmennyiséget tekintve, az ízekről már nem is beszélve. A sör mindig jó dolog (persze mértékkel), de léteznek igazi ínyencek, akik pénzt nem sajnálva adják át magukat ennek a polgári élvezetnek. Ahhoz, hogy a polgári élvezetből valódi kulináris élvezet legyen, kicsit mélyebbre kell ásni a habban.

Létezik búzasör, lágersör, barna, vörös, fekete, gyümölcsös… még lehetne sorolni bőven a kínálatot. Mindegyikkel egy új világot ismerhetünk meg. E heti kommandónk során a belga sörök fenséges különlegességeit vesszük górcső alá.

Az alábbi képen egy pubot rejtettünk el. A Jókai tér mellett, éppen csak pár percre a Liszt Ferenc tér nyüzsgésétől bújtatták el a Kaledoniát. Az épület annyira jellegtelen, hogy kétszer sétáltam el mellette, mire sikerült kiszúrnom. Az egyetlen árulkodó jel a cégért helyettesítő sörreklám volt. De amint beléptem kiderült, hogy tényleg jó helyen járok. Mint meglesni a klisés amerikai tinifilmek titkon dögös, de szégyellős lányait zuhanyzás közben, miután levették a kantáros farmert, a szemüveget, és kibontották a hajukat. Ilyen érzés belépni a Kaledoniába.

Aki olvasta a tegnapi posztomat, az bizonyára már képben van csirke-ügyileg, aki nem, annak csirkejelmezben hat fekvőtámasz, aztán természetesen bekapcsolódhat laza kalandozásunkba. A helyzet az barátaim, hogy kedvelt szárnyasunk az állatkert tágas udvara helyett a bevásárló listán landolt, de hozzá kell tennem, igen előkelő helyen. Hiszen, gondoljunk csak bele, egy jó rántott csirke, paprikás csirke nokedlivel, egy szép nagy grillcsirke salátával, szójás pácban, fokhagymás tejfölbe áztatva, hmmmm, pukkanjanak azok a nyálbuborékok!

…ahogy Leeloo mondaná a Besson klasszikusban. Beírtam a gugliba, hogy csirke. Recept, recept és recept. Hát tényleg semmi másra nem jó ez a szegény állat, csak arra, hogy serpenyőbe dobjuk, grillre húzzuk, felcsíkozzuk és wokban megpirítsuk? Úgy tűnik. Mondjuk, én inkább nem mondok semmit, aki sörös dobozra húzta és úgy sütötte meg őket. Mielőtt kitörne a pánik, csatolok fotót is. A fotó azelőtt készült, hogy bekentem volna őket lekvárral. Jó kis murit csaptunk a konyhában, szó se róla.

Alulról jövő kezdeményezés ez a lepontozott éttermes kísérlet, ha értitek, mire gondolok. Miért is ne adhatnánk meg az esélyt valaminek, ami egyszer rosszul teljesített? Lehet, hogy a pincérnek kegyetlen fejfájása volt, vagy a szakács gyerekének jött a foga és egy percet nem aludt előző éjjel, esetleg a takarítónő beletörte a zárba a kulcsát belülről és nem jutott ki a lakásából, valamint be az étterembe. Hetek óta. Szegény. Bridget Jones és a farkaskutyák képe sejlik fel bennem, óbájmájszelf.

Arccal a nullások felé ember legyen a talpán, aki nyitott és még létező éttermet talál a lista aljáról indulva. Így jutottam el az Allee-ban működő török gyorsétteremhez, akik egyszer nem a szebbik arcukat mutatták a fáradtan, zárás előtt betérő és fogyasztani kívánó vendég felé, majd kihozva a helyzetből a legtöbbet, a vásárlók könyvét is fenyegető szavak kíséretében, többszöri felszólítás után adták át.