gasztrokommando

A gesztenyét klasszikus őszi ételnek tituláljuk, hiszen ezekben a hónapokban érik. Ehhez képest, nálunk leginkább a karácsonyi menü részét képezi. A gesztenyének egyfajta makk termése van, fái akár több 100 évig is élhetnek, és ha megfelelően tároljuk őket hideg hőmérsékleten, elég sokáig fogyasztható. Mivel különösen gazdag szénhidrátban és fehérjében, ezen kívül némi vitamint is tartalmaz, régebben elegendő volt egy ember akár egész téli betevőjére is. Természetesen a szelídgesztenye nem összekeverendő a parkokban gyűjtögetett vadgesztenyével, ami tulajdonképpen mérgező.

Gondolom és remélem nem én vagyok az egyetlen, aki egy sikítófrász kíséretében konstatálta, hogy ismét elérkezett az év azon szakasza, ami egyet jelent a tömegnyomorral, a lökdösődéssel, a tolakodással. Ennek egyetlen félreismerhetetlen jele van, mely bármilyen üzletbe betévedve fogad bennünket:

Tegnap itt hagytuk abba születésnapi beszámolónkat, ma pedig, ahogy ígértük, itt van a második rész.

A menzáról Ági így mesél:

"Miután kiszálltunk a Harry Potter liftből, arcon csapott a forró valóság. Az eddigi halovány fényt és pompát felváltotta az alagsori zsizsgés, és világossá vált számunkra, hol bujkál, aki nem a Korona körül masírozik: De hiszen a Parlament apraja nagyja éhes, ebédelni szeretne, az önkiszolgáló étkezdében! Mi is, mi is! Beállítunk a sorba, tálcákért előre, és szépen megpakoltuk őket. Tulajdonképpen minden fogás jól hangzott és jól is nézett ki, nagy adag volt, a konyhás nénik, és a konyhás férfiú pedig őrült kedvesek voltak velünk. Naná! Érezték, hogy fontos kóstoló brigád vagyunk.

Mindenekelőtt szeretnénk leszögezni, hogy posztunkban egyáltalán nem politizálunk. A pozitív, vagy negatív kritikák a T. Házban kivételesen nem a honatyáknak szól. Sőt. Ez magyarázza a címben alkalmazott szóviccet is, amit sajnálom, de nem tudtam kihagyni. A Gasztrokommandó egy éves születésnapját a Parlamentben ünnepeltük. Kíváncsiak voltunk, vajon milyen lehet az ország legimpozánsabb épületében ebédelni. Ott, ahol a törvények születnek, ott, ahol nemzetünk nagyjai költik el a kafetériát.

Múlt heti posztomban igyekeztem érzékeltetni, hogy egy pub bizony nem az önmegtartóztatásról, nem a határokról szól. Egy pubban nem kell lemondanod semmiről. De tényleg semmiről. Ennek fényében jól megtömtem a zsebem, összeszedtem két éhes barátnőmet és nekiindultunk egy késő esti, új-lipótvárosi pub mustrának. A kiszemelt pub a Café Mosselen avagy a Belgian Beer Café a Pannónia utcában.