Egy pub legyen hatalmas, legyen sötét fa burkolata, legyenek meleg fények, legyen hosszú pultja magas bárszékekkel ahol a vendégek elücsöröghetnek egész napokat, estéket, éjszakákat.

Legyenek óriás tévék a falon, ahol mindenki kedve szerint a pub bármely pontján megnézheti a kihagyhatatlan hockey, foci, baseball, kosárlabda és krikett meccsét. Ahol mindig van a kedvenc söréből. Legyen ez Moosehead, amit üvegben elé tesznek az alátétre, legyen az a ház csapoltja, vagy legyen Kilkenny, Guiness a sötét ördög, hab nélkül, először félig csapolva a pohárban és mikor eltűnt a zavar újra meghúzzák a kart és tele lesz a korsó.

Az ír Kilkenny

Mindig álljon készenlétben egy nagy adag forró, filteres kávé, amit nagy bögrében iszogatsz, és sosem fogy el, mert az arra járó felszolgáló minid újratölti, míg Te könyvet, újságot olvasol, vagy a műkorcsolyázók ugrásait nézed a plazmán és kint esik a hó.

Egy pub éjjel őrüljön meg. Legyenek sejtelmesek a fények, ne lásd, mi történik a sarokban, az eldugott asztaloknál, csak annyit, hogy hatalmas tál nachossal, hamburgerekkel, csípős csirke szárnyakkal rohannak arra az itt dolgozók és cserélik a söröket, keverik a koktélokat, kapcsolgatják a csatornákat és csavarnak még kicsit a hangerőn.

Legyenek legalább hárman a pultban.

Az egyik legyek én. És itt el is érkeztünk a valósághoz, kinézek a kamerából és elmondom nektek, hogy egy őrületesen nagy kanadai pubban dolgoztam fél évet, a Szajna parton, és olyanokat láttam, amit meg kell osztanom veletek.

Ott volt Chloé, a belga-francia lány, aki úgy tudott végigvonulni hatalmas melleivel  a placcon, hogy mindenkinek kicsavarodott a feje. Ott volt Sandra, aki alig volt 18 éves, mexikói és amerikai vér csörgedezett az ereiben, úgy ivott, hogy nem hittél a szemednek.  Helena, svéd lány, akivel együtt kezdtük, és aki két hét múlva kézen fogva járt a környék legszexibb sportolójával. Báung!  Hadd meséljek még Alenről, az amerikai csávóról, aki annyi nővel vonult le a raktárba, mint égen a csillag és egy shiftje alatt pont ennyi Jack-et ivott meg.  Húzóra, lazán hátat fordítva a tömegnek.

És voltak még az indiai srácok a konyhában sok-sok pultos és ott voltam én, aki imádtam forrócsokit csinálni, felszolgálni a teraszon,  imádtam a pult tetején állva közlekedni mikor a placcon nem lehetett megmozdulni.  Megtanultam olyan Bloody Mary-t keverni, hogy megőrültök és én, aki hockey mezben, itt a pubban, több száz emberrel, kanadaival, amerikaival, franciával ott voltam, és végignéztem azt a téli olimpiai döntőt, mikor 2010.február 28-án hockey bajnok lett Kanada. Megszűnt a világ, álltam ott, és néztem az őrjöngve mulató, mindent eldobáló, síró, a világ legboldogabb kanadai tömegét, aminek erre az estére én is tagja lettem.

Megpróbálok keresni nektek egy ilyen pubot Budapesten. Mert mindenkinek jár egy kis törődés, gyöngyöző sör, csípős csirke szárny, egy erős kávé, vagyis egy foglalt hely azon a magas széken.