A gasztronómia a kultúra és az étel közötti összefüggés tudománya, írja a wikipédia. Ez a blog hagyományosan az ételekkel foglalkozik különböző aspektusokból. Most viszont kicsit tágabban értelmezzük a gasztronómia fogalmát, tekintettel arra, hogy a görög „gaster” vagy „gastros” szóból származik, ami gyomrot jelent. Márpedig oda nem csak ételt szoktunk juttatni. Sőt. Vannak esetek, amikor ételt szinte egyáltalán nem kívánja azon szervünk, mellyel állítólag a szívhez vezető utat kövezték ki. Figyelembe véve, hogy ez egy szakítós blokk, felállíthatjuk azt a tételt, miszerint a férfi megszerzéséhez és a nő elfelejtéséhez is a gyomrán át vezet az út, csak mással kell megtölteni.
Eme filozofikus felütést követően kicsit alánézünk a férfi léleknek szakítás után.
Először is az alap hozzáállás a haverok előtt:
- Kidobott? – kérdezik.
- Közös megegyezés volt. – azaz kidobott, ezt mindenki levágta, de te próbálsz kemény maradni. 
Érdekes módon ilyenkor nem jut eszedbe, hogy a legutóbb milyen jót röhögtél a másik haveron, aki ezt mondta a szakítás után. Most úgy érzed nagyon hiteles voltál és bevették a többiek. Persze jön a válogatott felháborodás, amit szerencsére nem kell részleteznem, hála a válogatott káromkodó- szókincsünknek.
Ezekkel a jelzőkkel te is bőszen egyetértesz, már csak egy dolog foglalkoztat igazán, törölni az agyat. Férfitársaságban persze nem kell sok apropó egy jó ivásra, így rögtön érkezik is a felkérés egy felejtő kocsmázásra, melyet feltétel nélkül elfogadsz. 
Nyilván közös megegyezés volt… Nyilván te is egyetértettél azzal, hogy ennek már nem volt értelme, de azért valahogy mégis szenvedsz, mint egy kutya… kicsit sántikál a történet, de a férfi általában túl büszke ahhoz, hogy a gyengeségeit beismerje, sőt általában azt szeretjük, ha minden úgy történik, ahogy mi szerettük volna. Ilyen esetekben persze némi belemagyarázás szükséges, hogy arcvesztés nélkül záródjon a történek. Ez az ún. apaösztön. Apa mindenhez ért, apa mindent megold, azaz APA TUDJA. Igazán csak a gyerekvállalás után fejlődik ki ez az ösztön, de már korábban is nyomokban felfedezhető a férfiak viselkedésében. Tehát kemények vagyunk és mindenhez értünk.
A kocsmában aztán őrületes vedelés következik. Ilyenkor a minőség kevésbé, inkább a mennyiség számít – a férfilélek így kompenzál. Kemény vagyok, nekem aztán nem mondja meg senki, hogy mit csinálhatok. Hamar eléri a beszédképtelen állapotot, de azért lássuk a fokozatokat:
Az unicumokat négyesével kéred ez alap. Közben persze érkeznek a fogadalmak: én többet nőre nem nézek. Valamint a klasszikus, minden nő … – a mondat végére kérlek alkossatok rímpárt a durvára, ahogy Ganxsta Zolee az oly sokszor megtette már. Közben Sub Bass Monster slágere zakatol a fejedben.
A második adagnál már felfedezel néhány szép lányt a kocsmában, de még bátortalan vagy, gyorsan jöhet a harmadik négyesfogat unicum. A söröket úgy iszod mellé, mintha a sivatagban kaptál volna egy pohár vizet 12 óra szabadtéri szálkásítás és kardiózás után a tűző napon.
Az alkohol végre meghozta a kívánt hatást: a világ legjobb női vannak a kocsmában, nincs kivétel. Kétség kívül valami modell bárban vagy. A bátorsággal sincs baj, sorra próbálod őket leszólítani, a folyamatos visszautasítás sem tör meg. A szövegek elég gázok, de akkor úgy értékeled, hogy egész jó vagy. A „gyüssz topogni?” kérdések a jobbak közül valók…
Végül a wc-s néniről kell lefeszíteni a haveroknak. Igazán járni már két unikummal ezelőtt sem tudtál, ezért hazavisznek, elővigyázatosságból a fürdőbe fektetnek le aludni. Másnap halvány foszlányok vannak meg az estéből, egy dolog maradt meg biztosan az iszonyatos fejfájás.
A férfi bámulatosan tehetséges abban, hogy a saját hibából hogy nem lehet tanulni. A felejtést nem teszi könnyebbé egy ilyen berúgás, de akármilyen másnapos is lesz, ez sem gátolja meg abban, hogy a következő ilyen alkalommal ugyan így cselekedjen. Ha mást nem, a következetességet mindenképpen lehet ebben tisztelni.