Falu végén kurta kocsma,
Oda rúg ki a Szamosra,
Meg is látná magát benne,
Ha az éj nem közelegne.

-          Petőfi Sándor (1847, Szatmár)

Az alföld végtelen tájain utazóknak mindig is fontos köztes állomást jelentettek az út menti csárdák, fogadók. Ahol jól és megbízhatóan főztek azoknak híre messzire ért. Sajnálatos módon az utóbbi időkben inkább a hírhedtségük tudott terjedni ezeknek a vendéglátóhelyeknek, pedig nincs még egy olyan vendéglő típus, amely hitelesebben mutathatná be az egyszerű házias magyar konyhát, mint egy csárda.  Petőfi által megénekelt kurta kocsma is ezen intézmények egyik alfaját jelentette egykoron. A „kurta” az időszakos nyitva tartásra vonatkozott, tehát csak ősztől-tavaszig működött borkimérésként, a nyári dologidőben kellett a munkáskéz. Bár a vers maga a Szamos mentén született, most illőbb volna a Szamost a Körösre cserélni. A Nagylaposi Birkacsárda ugyanis az alföld szívében, Gyomaendrődön a Körös mentén található.

Igazi „útszéli” csárda évtizedes hagyományokkal, kívülről és a későbbiekben jól láthatóan belülről is erősen látszódik rajta a patina. De hogyan is kellene egy hagyományos csárdának kinéznie, ha nem így? Nagy murvás parkoló fogadja a vándorokat, szerencsére napos időben érkeztünk, esős időben rendes sárdagasztást lehet rendezni bizonyára. A kerthelység a csárdaépület mögött helyezkedik el, hangulatos lócákon foglalunk helyet, ízlésesen visszafogott kékhímző terítő és párna élénkíti a színeket. Sehol nem látható a túlzó igény a sch-val ejtendő csárda fogalmára, ellenben fekete palatáblán érdekesnek ígérkező ajánlatok sorakoznak, a kertben egy farönkön, a napon érik a kovászuborka és sorban érkeznek a vendégek. Csupa jó jel, amely jó ebéd ígéretét hordozza.

Friss mozgású pincér érkezik az asztalunkhoz, étlapot ad és italigényeinkről érdeklődik. Az ajánlatban szerepelnek friss bodzás limonádék, sőt kovászos uborka fröccs is. Másnaposság ellen kiváló, de maradunk az enyhébb bodzás kezdésnél. Lapozgatjuk az étlapot, műanyag bőrimitáció, a klasszikus csárdavonalon mozogva. Ahogyan a beltartalma nagy része is kissé elbizonytalanít. Hosszú oldalakon sorakoznak a töltött-bundázott húsok, pörköltek, a szakácsok, mint kreatív legósok cserélgetik az egyes alapanyagokat. Próbálunk kincsekre találni, így egy két alapmérce ételt választunk és mellé a napi ajánlatok közül azokat, amik felkeltették a kíváncsiságunkat.

A limonádék, frissek, ízesek, nem túlzóan vannak édesítve, jól érvényesül benne a bodzavirág aromája, anélkül, hogy tolakodó cukorkás édesség párosulna hozzá. Érkeznek a leveseink. Kellemes megjelenésű, ellenben kisebb méretű cseréptálban kapjuk a májgombóclevest és a házi szürke marha levest csigatésztával. A lé mindkét leves esetében ugyanaz.

Nagymamás. Kicsit spórolós, kicsit világos, erőtlen. De tiszta és jóízű, talán kicsivel több időt kellett volna hagyni neki a tűzön, hogy jobban összerázódjanak az ízek. A betétek ellenben nagyon jók. Házi, rendesen borsozott májgaluskák az egyikben, míg a másikban jófajta csigatészta és egyenletesen darabolt szaftos marhahús.

A közeli Békésszentandrási Sörfőzde kézműves tételei is kaphatóak a kereskedelmi márkák mellett, így a szerencsésebbikünk egy Ogre névre hallgató pilsenit rendel a klasszikus hagymás rostélyosa mellé. A volánt elnyerő marad a limonádé mellett és a napi ajánlatból választott marhaszeggyel vigasztalódik.

Szerencsére a vigaszfaktor igen magas. A szegy optimális állagú, van tartása, de szinte villával vágható. Finom friss kakukkfű aroma járja át a húst és a bőséggel adagolt pecsenyelevet. A hússzeletek alatt cukkinivel és fehérrépával kevert gersli ragu szolgál köret gyanánt. A ragu szaftos, ízes, nagyon jól illik a zöldes, gabonás aromáival a húshoz. Végre nem egy kötelességből adott köret, hanem olyan, amely funkcionálisan segíti azt, hogy a fogás komplex tányérként szerepeljen. A másik főétel is nagyon jól szerepel.

Angolosan kérve és kapva érkezik a hús, mellette házi frissen sült krumpli és nagy kazalnyi sült hagymakarika. A hús hátszín, puha és érett. Pihentették és mivel jó minőségű nem folyik szét a leve a tányéron. Nem klopfolt, nem savanyú pácban „érlelt”. Ilyennek kellene lennie mindenhol. A hagyma és a krumpli is zizegősen forró, le van itatva róluk minden felesleges zsiradék. Az út szélén megállva, egy csárdában olyan hagymás rostélyost tettek elénk, amely sok drágább helyet is kenterbe ver.

Egy apróság, vagy talán kettő hiányolható. Egy jóféle házi csípős mustár, hogy a nagy hús mellé pikánsabb falatok is társulhassanak, illetve egy kis kiegészítő saláta, melyet a pincér és a rendeléskor magunk is elfelejtettünk. Sebaj, a hús a lényeg.

Zárásképpen, túrógombóc érkezik, ribizli mártással. Kedves kistányéron 5 apró gombóc és kevés ribizli mártás, pár szem piros ribizli. A mártás kellemesen savanykás, tejszínezett.

A tejtermék használata talán felesleges is volna, a nélkül is jó. A hiba benne az, hogy túlontúl jó a mártás és túlontúl kevés a gombóchoz mérten. Talán ha két evőkanálnyi, pedig ebből egy kis kancsóban a tányér mellé adva még elviseltünk volna. A gombóc maga tökéletes. Nem daragombóc kevés túróval, hanem ahogyan készülnie kell. A villával hozzáérve omlik szét magától, rajta finoman pirított, nem zsíros hatású friss morzsa. Annyira jó, hogy nyugodtan szerepelhetne állandó kínálatként folyamatosan változó idénygyümölcs mártásokkal kisérve.

Végzünk, békésen nézelődünk, a pincérek is békét hagynak nekünk. Mikor jelezzük, gyorsan érkezik a számla, a végösszeg 8000 forint körül áll meg. Levesekkel, komoly főételekkel, desszerttel és italokkal együtt több mint méltányolható. Köszönünk, távozunk,  még a nap is szebben süt kicsit.

Összességében, a honlapról utólagosan tájékozódva kiderül, hogy a hús a saját gazdaságukból érkezik, így érthető a minőség és a minőségi húskezelés. Ha pár felesleges tételt elhagynak a „hagyományos” műbőr étlapról és helyette a tényleges jóvágású egyszerű, de átgondolt ételekre koncentrálnak, mint amiket a napi ajánlatból szerencsésen választhattunk, akkor olyan megkerülhetetlen célponttá válhat a Birkacsárda a 46-os út mentén, mint kevés hely az országban. Ha valaki az alföld mélyén megéhezik, bátran vegye célba a csárdát. Bizakodva reméljük, hogy nem válik „kurta” kocsmává az érdektelen közönség okán.