Az első napfényes hétvégék sokakat előcsalogatnak a kocsmai füstfüggöny mögül. Ideális az idő a párnapos kiruccanásokra, romantikus vagy baráti, családi kirándulásokra. Irány vidék! Néhány órányi utazás, városnézés, sétálgatás után pedig jólesik kipróbálni a spéci, tájjellegű ételeket. Mert megbújik még jó pár fogás az echte ungarische goulasch mellett. Magam sem hittem volna, hogy egy ilyen kis országban ennyi tájegység van, saját konyhával és specialitásokkal. Szóval váltásruhát be a sporttáskába, aztán kóstoljuk végig Magyarországot!
Kép innen
Még mielőtt megnéznénk, mit érdemes kipróbálni az egyes régiókban, egy gyors áttekintés arról, mitől is magyar a magyar konyha. Senkinek sem mondok újat azzal, hogy a hazai gasztronómia Szentháromsága a vöröshagyma, a sertészsír és az eredetileg Dél-Amerikából származó fűszerpaprika. Ezekből készül a pörköltalap, amely rengeteg ételünk ízét meghatározza. A magyar zsír különlegessége, hogy más nemzetekétől eltérően nem préseléssel, hanem kiolvasztással nyerik, ezzel az eljárással pedig különlegesebb ízt kapunk, vagy ahogy Péter barátom mondja: „A jó zsír fűszer.”
Kép innen
A túlzott zsírhasználat táplálkozástani szempontból nem a legelőnyösebb, ennek ellenére gyakran egy másik magas zsírtartalmú alapanyag, a tejföl a magyar ételek lelke. A levesek tejföllel vagy rántással – zsíron pirított liszttel – való sűrítése is magyar sajátosság. A zsírtól tocsogó, nehéz ételek mellé lehetőleg még nehezebb, szénhidrátban gazdag köreteket fogyasztunk. Így nem is csoda, hogy magyar ember evés közben nem beszél. Örül, hogy egyáltalán levegőhöz jut.
Kép innen
Az országot három nagyobb tájegységre oszthatjuk: Alföld, Észak-Magyarország és Dunántúl. A régiók gasztronómiájának a fenti közös pontokon túl megvannak a maguk jellegzetességei. Az Alföldön az egyszerű ételek kultusza dívik. A lebbencstésztából, krumpliból és az elmaradhatatlan szalonna-hagyma-pirospaprika trióból készülő lebbencsleves sokak számára ismerős lehet az iskolai menzáról. Az alföldi öreglebbencs ennek egy sűrűbb, már-már egytálételre hajazó változata. Ugyanezekből az alapanyagokból, hasonlóan készül a bográcsban lepirított slambuc is. A Jászságból származik a kürtőskalácshoz hasonló, ám annál kisebb kürtősfánk.
Az északi régió talán legismertebb étele a palócleves, bár ez nem eredeti tájétel. Gundel János alkotta a receptet Mikszáth Kálmán tiszteletére. Ennek ellenére jó mintapéldája a palóc konyhának: gazdag leves birkahússal, zöldbabbal, burgonyával, tejföllel behabarva. Északról ismerhetjük a sztrapacskát is. Miskolc környékén igazi kultikus étellé vált a kocsonya, mely a sertés aprólékából – fejből, farokból, fülből és csontos húsból – készül. Van, aki odáig van érte, mások még a látványától is idegenkednek. Érdemes kipróbálni: a hétvégén Kocsonyafesztivál.
Kép innen
Észak-Magyarország egyik legjobb desszertje és nassolnivalója a molnárkalács vagy malomkalács. A leheletvékony ostyát feltekerve sütik ki, az íze utánozhatatlan. (Ha valaki esetleg tudja, hogy Budapesten hol lehet kapni, ne habozzon kommentelni! Cserébe a vendégem egyre.)
Kép innen
A dunántúli gasztronómiát meghatározza az osztrák konyha és a Balaton, illetve a környék folyóinak halai. Tipikusan dunántúli étel például a pompos vagy a dödölle, hogy csak az ismertebbeket említsem. A hol-ettem-a-legjobb-halászlevet verseny elképzelhetetlen legalább egy balatoni és egy dunai halászlé nélkül. A Tolnában lakó németek jellegzetes étele a káposztás kolbász, de errefelé járva kihagyhatatlan a kakasdi kakaspörkölt is. A hájas tésztából készült almás, túrós vagy csutrirépás béles vagy a Vas megyei tökös-mákos rétes pedig szinte minden menüsor után jó desszert.
Szerencsére Budapest elég nagy város ahhoz, hogy megtaláljuk az ország ízeit, így nem kell feltétlenül vidékre utazni értük. Holnap jövök egy hagyományos menüsorral, Budapest legvidékibb ízeit kutatva.
Hová érdemes utazni itthon? Nézz körül itt.
Utolsó kommentek