gasztrokommando

Késsel, villával, térden a szalvéta, ivás előtt, után, száj megtöröl, nem könyököl, nem beszél teli szájjal, kést semmi esetben sem nyalja le, nem hadonászik az evőeszközzel. Köszönöm, jól laktam. Na, most kipróbálunk valami mást. Kézzel fogunk enni, méghozzá egy tálból, annál is inkább mivel a régi etióp mondás szerint, akik egy tálból falatoznak, nem árulják el egymást. Most, hogy kialakult a kölcsönös bizalom, megnyugtatlak Titeket, étkezés előtt mindenkinek kötelező a kézmosás. Na, de hogy csinálják a profik?

Rengeteget töprengtem, hol is lehetne igazán jó magyar ételeket enni. A belváros turistacsalogatói és az ismeretlen utcákban megbúvó kockásterítősök között félúton találtam rá a budai Vakvarjúra. Egy teniszklub és egy panelsor között az ember nem is találkozhatna mással, csakis kettősséggel. Szerencsére sikerült jól ötvözni a magyar konyhát a nemzetközi elvárásokkal. Az pedig, hogy az ígérethez híven tényleg úgy főznek-e, mint a nagymamám, mindjárt kiderül.

Az első napfényes hétvégék sokakat előcsalogatnak a kocsmai füstfüggöny mögül. Ideális az idő a párnapos kiruccanásokra, romantikus vagy baráti, családi kirándulásokra. Irány vidék! Néhány órányi utazás, városnézés, sétálgatás után pedig jólesik kipróbálni a spéci, tájjellegű ételeket. Mert megbújik még jó pár fogás az echte ungarische goulasch mellett. Magam sem hittem volna, hogy egy ilyen kis országban ennyi tájegység van, saját konyhával és specialitásokkal. Szóval váltásruhát be a sporttáskába, aztán kóstoljuk végig Magyarországot!

Kép innen