A Fő utcában sétálgatva tekintetem mindig megakadt egy kis sikátorból kisandító apró teraszon. A tábla kék neonfénye felettébb csábító volt számomra, de egészen múlt hétig nem volt érkezésem megnézni a helyet. Előzőleg a Belgian Abbey-ről sokat hallottam és nagyon jókat, többek között azt, hogy a pincérek csuhában fogadják a vendégeket. Valószínűleg ez csak amolyan urban legend, hiszen sajnos nem ez történt, de így is frenetikusra sikeredett az este.
Amikor a hely elé értünk az időjárás még bőven alkalmas lett volna a teraszon való ücsörgésre, de mégis lementünk a pince részbe és gyakorlatilag egy valódi apátság tárult elénk egy kicsi pulttal, és sok apró helyiséggel. A berendezést teljesen egyszerűre szabták, valahol hatalmas támlás faszékekkel, máshol meg könyvtárszobának imitált helyiséggel és kis asztalokkal. Szinte minden termet egy óriási függöny választott el, a falakat és plafont hangulatos freskók díszítették. Mi a könyvtárszobában kaptunk helyet, ahol a személyzet egy szekrénynek álcázott ajtón járt, kelt. 
A Pater Marcus apátság a 12. században épült, a római  Marc Pieter Maria Bormans megunta a Pápai állam visszataszító fényűzését és Európa egyéb tájain próbált szerencsét. Rendháza (aminek alappillére a teljes önellátás és egyszerűségre való törekvés volt) végül belga földön épült fel és egyre nagyobb és nagyobb lett. Ez azt jelentette, hogy maguk készítettek mindent, sört, bort, kenyeret, sajtot és ők voltak az elsők, akik az apátság falain kívülre vitték habos italaikat. Ennek a kb. 800 éves történetnek emelt emléket itt Budapesten a Belga Apátsági Söröző és Étterem. 
Természetesen nem csak az étel-ital felhozatalban ragaszkodtak a hagyományokhoz, hanem az életstílust is próbálták reprodukálni az apátsági étterem falai között. Minden alapanyagot igyekeznek természetes anyagokból előállítani, az ételek mellé elsősorban sört ajánlanak a megszokott bor helyett. Nehéz és unalmas lenne felsorolni (hisz ki kell próbálni) az ital- és étlapon helyet kapó ínyencségeket,  csak néhányat említenék: fogyaszthatunk a trappista söröktől elkezdve a sörkoktélokon át sörpezsgőket és természetesen gyümölcsös söröket is, sőt rengeteg étel készül sör felhasználásával.
Személyes kalandunkhoz visszakanyarodva mosolygós pincérek kísértek az asztalunkhoz. Az itallap hosszadalmas lapozgatása után úgy döntöttünk, hogy az 5*2 dl-s kóstolót választjuk, hisz ez tökéletesen megfelelt arra a célra, amiért mentünk: minél több sört megkóstolni, minél elérhetőbb úton. Emellett annyira nem is ismertük a fajtákat, hogy pusztán kétezer forintért berendeljünk bármit is. A ’félméter sört’ egy hosszú fatartóban hozták elénk, aminek már a látványa is lenyűgözött bennünket. A pincér ajánlatára balról jobbra fogyasztottuk, hallgattunk is rá, és nem bántuk meg. Az öt aprócska kóstoló egyre zamatosabb söröket kínált. Az első a sorban amolyan bemelegítés volt számomra, hiszen teljesen sima lágersört ittunk, nem is fűznék hozzá semmit. A második pohárkában gyönyörű színű és illatozó habos ital élményét élvezhettük, kellemesen fűszeres ízekkel némi citrusos beütéssel. Érezhetően lassabban fogyott, mint az első, ízlelgetve minden egyes kortyot. Az ezt követő sör volt számomra kinézetre és illatra is a kedvencem, már alig vártam, hogy eljussak hozzá, az ördögien vöröses fekete italhoz, gusztusos krémes habbal megkoronázva. Meg kell jegyeznem ez volt a piramis csúcsa, a mennyei mannák, mannája, az ízek csak úgy fickándoztak a számban. A következő egy búzasör volt, ami engem kísértetiesen emlékeztetett a másodikra, ezért ugyanolyan ízvággyal kortyoltam. Jómagam nem kedvelem a különböző gyümölcsös söröket, sőt… de a legutolsó egy mélyrózsaszínű meggyes ital volt, aminek illata már az első pillanattól körüllengett bennünket. Nem az a tipikus ízes sör volt, hanem az igazi belga különlegesség. Tökéletes levezetése ennek a sorozatnak. Olyan volt az egész, mintha egy öt fogásos vacsorát költöttünk volna el megbabonázva az édes desszerttel a végén.
A pincérek nagyon kedvesek és segítőkészek, a hely hangulatos. Estére már szinte minden asztalt elfoglaltak a betérő vendégek, akik között szinte egyértelmű, hogy minden második külföldi volt. Egyetlen okból fontolnám meg a visszatérést, és az a rettentően borsos ár (ami persze érthető). Ezen kívül egy nagyon vendégszerető helyen voltunk, kiélvezve annak minden adottságát és jó időre magunkba szívva ezt a fantasztikus élményt.