A kispiszkos kifejezés nem feltétlenül jelent mocskot, vagy koszt. Nálam inkább a családias jelzővel lehetne helyettesíteni, persze a kispiszkosban azért van egy ennél árnyaltabb hangulatfestés. De úgyis értitek, gondolom. A Csalogató a tipikus helyi hely, ide leslattyoghatsz játszósban is - bizonyos korlátok között, persze. A kerület, de leginkább annak Herminamező városrészének reprezentatív lenyomata jár ide rendszeresen enni meg inni. Nyugdíjas, futballrajongó, nyugdíjas futballrajongó, fiatal párocska, fiatal párocska gyerekkel, Magdi anyus udvartarásával (tényleg!) ésatöbbi.

A kínálatban semmi meglepő nincs: minden, amit rántva el tudtok képzelni, az itt van. Aminek a nevében nincs benne - mert mondjuk Királylány szeletnek hívják - az is rántva van, nyugodjatok meg. Amit ajánlani tudok, az a juhtúrós sztrapacska lilahagymával és csülökkel és sörrel természetesen, bár legutóbb ez sem volt az igazi, pedig általában finom, friss, rengeteg - felét dobozban hazavivős. A Csali a Korong és Amerika út sarkán van, nagyon jó helyen, közel a Mexikói út, közel a Hungária körút, közel a Városliget és közel a sok-sok társasház. Autóval érkezők készüljenek az utcán parkolásra, egyébként meg gyalog vagy bicajjal a legjobb ide jönni. Nyáron a terasz kötelező, természetesen Flair székekkel, ami a gyengém, sajnos rossz értelemben. Mert mennyivel hangulatosabb lehetne egy terasz műanyag helyett fa, vagy fém székekkel! Tudom, az ára, persze. Na de akkor is, esztétika, mint olyan, az smafu?!

Mivel volt már balhé abból, hogy a pincéreket kritizáltam, óvatos leszek. A Csaliban két gárda van: a jó fejek és a nem annyira jó fejek. Erősen múlik az ott eltöltött időd milyensége azon, melyik társaságot fogod ki. Mostani látogatásunk húslevessel kezdődött. Se több, se kevesebb, mint egy átlagos magyar nagyüzemi húsleves: sárga színű forró lé, cérnametélttel.

Aztán rendeltünk egy…. Na ez az. Rendeltünk valamit, ami sertésből volt, rántott volt és csuszával adták. Talán a Nagyvázsonyi tarja lehetett, de mivel ez is ugyanaz csak más néven, nem tudtuk megjegyezni. Nem is kell, szerintem. A panír ropogott/tört - egyesek szerint azért, mert előre el volt készítve. Az én fogásom a már fent említett csülkös juhtúrós sztrapi volt, ami szintén lehetett volna jobb, sőt, volt már jobb. Most is elvittem a felét haza, az adag ugyanúgy hatalmas maradt. Meg lehet enni, meg is ettük majdnem az egészet, aztán gyorsan el is felejtettük. Nem a Csali hibája ez, hanem a magyar vendéglőké. Ez a színvonal elég, ennél több nem kell. Pedig ahhoz képest a Csali nem olcsó. A mostani számlánk két korsó sörrel, egy levessel és két főétellel 4280 Ft volt, ami kicsit sok ahhoz képest, hogy csak úgy leslattyogsz játszósban egy sörre meg tolsz mellé egy rántott szeletet egy sima kedd este mondjuk.

Ezekkel együtt is visszatérünk újra és újra, mert közel van, mert van terasz és mert amúgy olyan jó lehetne. Vagy az is? Teszteljétek, ha éppen a Városligethez lenne kedvetek, szánjatok rá pár percet pluszban és nézzétek meg, mert amúgy Herminamező megér egy sétát. Sőt, még egy közepesen jó rántott húst is.