A kispiszkos kifejezés nem feltétlenül jelent mocskot, vagy koszt. Nálam inkább a családias jelzővel lehetne helyettesíteni, persze a kispiszkosban azért van egy ennél árnyaltabb hangulatfestés. De úgyis értitek, gondolom. A Csalogató a tipikus helyi hely, ide leslattyoghatsz játszósban is - bizonyos korlátok között, persze. A kerület, de leginkább annak Herminamező városrészének reprezentatív lenyomata jár ide rendszeresen enni meg inni. Nyugdíjas, futballrajongó, nyugdíjas futballrajongó, fiatal párocska, fiatal párocska gyerekkel, Magdi anyus udvartarásával (tényleg!) ésatöbbi.
A pesti Rózsadomb, óje
Egészséges zuglói öntudattal rendelkező matrónák. Ez volt a válasz arra kérdésre, milyenek a szomszédok abban a házban, ahol végül lakást vettünk 3 éve. Ennél jobban nem is lehetne jellemezni Zuglót: az a tipikus felsős-gólya szituáció. Ha új vagy még, akkor bármit csinálsz, éles szemek figyelnek és éles hangon kérnek számon, miért csinálod azt, amit és miért éppen akkor és miért pont úgy. Aztán szépen lassan megszoknak, elfogadnak és rájönnek, nem azért jöttél ide, hogy a kerület közerkölcsét és összképét porig rombold, hanem mert szereted az ittlétet. Ilyen egyszerűen. Zugló a pesti Rózsadomb, a különleges kis ékszerdoboz a szomszédos kerületek között - bocs XV., bocs XVI., bocsbocs.
Van nekünk terünk, tele túristákkal, van nekünk parkunk, ami liget, van nekünk múzeumunk, ami modern, meg múzeumunk, ami szép. Meg van nekünk lerombolt templomunk is, állad leesik, olyan.
Továbbá ez itt a kutyások paradicsoma, kérem, a mi utcánk is egy hivatalos kutyafuttató, a Városliget meg 3 perc sétára van, szóval Zuglóban néha kutyának lenni jobb, mint nem kutyának. Persze az is tény, hogy a kutyások zárt közössége nálunk is olyan erős vákuum, amiből nincs menekvés. Együtt sétáltat az ügyeletes matrónavezér a földszinti vizslással. Itt a vizsla tulajdonviszonya egy felettébb érdekes kérdés, ugyanis az egyik lakásban egy egyedülálló nő lakik, a szomszédosban egy mufurc pasas az alighangú nőjével; a kutya pedig néha innen bukkan elő, néha onnan. Néha a szőke szingli sétáltatja, néha a mufurc, néha az alighangú. Nem mertem még sosem rákérdezni, kinek mi a kije, egyelőre szeretek elábrándozni a földszinti mikroközösség történetén. Elváltak, kutya közös felügyelet alá került, vagy sosem voltak együtt, de egy kutyát - kiemelten a vizslákat - annyit kell sétáltatni, hogy közösen lettek kutyások és így a feladatok is megoszlanak.. Vagy mondjuk ott van Saci, az emeletünkről, maga a zennbuddhista nyugalom, óriás snaucer képében. Szokásommá vált, hogy amikor sétálni viszi a szomszéd, automatikusan sziasztokkal köszönök a szia helyett. Ez leginkább akkor fura, amikor a szomszéd jön elől, én mondom sziasztok, majd kutya sehol. Nem baj, megszokták a kicsit fura lányt a pasijával a Gulyás lakásból, nincs ezzel gond.
Na, kezditek már érezni, milyen is a zuglói lét? És akkor ne csodálkozzak, ha a helyi kispiszkosban azt kell hallgatnom vacsora közben, hogy kinek mitől működik és mitől nem működik és mióta, valamint ki mikor látta utoljára a sajátját, továbbá mire képes a fagyasztó spray, mint olyan. Meg hogy menjünk olaszba, Velence, szeptember, Feri mondta már? Igen, 65 plusz áfa vagy béfa vagy micsoda MUHAHHA. 60 feletti cimborák közös szülinapozása, haver a pincér, haver a szakács, haver az utca és haver a kerület, és még egy sört, Sanyikám? Lehet. Nem igen, nem kérek: LEHET. A mocskosabb részletek - és mellesleg az étterem tesztelése - pénteken következik. Ja, és mielőtt bárki félreértene: én szeretek itt élni, tényleg. Mert mondjuk csak úgy sétálgatsz a Columbus utcában, és ilyet találsz:
Szóval, szeretlek, Zugló. Matrónákkal, bennfenntesekkel, kutyaszarral együtt.
Utolsó kommentek