Budapest egyik legpatinásabb városrésze, Óbuda számtalan gasztronómiai élvezetet kínál cirka 200 éve. A kulináris gasztronómiai örömök megannyi boldogságot nyújtanak a mai napig, kezdve a macskaköves, óvárosi környezetben végigterülő kockásterítős éttermektől a hatalmas és modern vendéglőkomplexumig. A városrészen több vendéglátóipari egység is felújításra került próbálva megőrizni a tradicionális szokásokat, ki így, ki úgy, de a lényeg, hogy ma is bőségesen találunk kisebb, családias hangulatú vendéglőket is. De valójában mi is vonzza az embereket Óbudára?

   

Talán a válasz az, hogy kicsit visszatérhetünk a régi korok világába, a fekete-fehérnek látott színes díszletekbe, ami voltaképpen még mindig tapintható és létezik. A múlt, a tradíciók, nagyszüleink gyakran látogatott vendéglői egy különös és egyedi világba vezetnek, ahol a Duna-part, a zöld dombok és a csendes, viszonylag forgalomtól mentes környezet bódító hatással van az emberekre.
Óbuda gasztronómiai múltját eleveníti föl egy jelenleg is tartó kiállítás az Óbudai Múzeumban, ahol a vendéglátóipar nosztalgikus aranykorát mutatják be a különböző tárgyaktól kezdve, korhű díszleten keresztül a szőlőtermesztésről és borkimérésről megemlékező eszközökig. A Sípos, a Puskás Pancho, a Kéhli Vendéglő – ami Krúdy Gyula törzshelye volt -, bizonyára nem ismeretlen sokak számára. Az időszakos kiállításon helyet kapnak a régi éttermek egyedülálló bútorai, étkészletei, egyéb jellegzetességekkel, mint például egy kártyaasztal vagy a fröccskiméréshez szükséges kellékek. Természetesen nem csak a kiállítás miatt érdemes elsétálni Óbudára, hanem ezzel egybekötve megízlelhetjük az utánozhatatlan magyar konyha remekeit. A választékban nincsen hiány, itt nem fogunk egylapos menüvel találkozni, az nem vitás.

 

Akár puccos, akár nem, az árak még mindig sokkal elfogadhatóbbak egyéb belvárosi vendéglőkhöz képest. Ide nem jár kifejezetten sok turista, és ezeknek a családias hangulatú helyeknek nem is ez a célja. Aki járt már a környék éttermeiben, garantáltan vissza fog térni a magával ragadó kerületbe, ahol, ha nem is minden asztalon kockás a terítő, de a szívünk mélyén tudjuk, hogy az. A kerület régi éttermei éppen azt sugallják, hogy elmenni vacsorázni vagy ebédelni egyet nem nagy kuriózum, mert olyan minőséget és árakat kínálnak, amit a hétköznapi ember –hacsak néhanapján is-, de megengedhet magának.