Bármennyire is szerettem volna megkóstolni a város legrosszabb pizzáját, sajnos nem jártam sikerrel. A Rota Pizzéria helyén csak egy fehér tábla és egy törött búrájú lámpa maradt. Hiába eleve B-terv a pizza, néha kell egy pót-pótötlet, ha az ember nem szeretne éhes maradni.
Szerencsémre éppen útba esett a Cortesi Pékség és Kávézó, ami szintén leszerepelt az etterem.hu-n, biztos helyet foglalva magának a ranglétra legalsó fokán. De miért is?
A lepontozott Cortesi az Üllői úton, az Europark bevásárlóközpontban van. Lényegében ez egy kis sziget, elnyújtott körpulttal és néhány asztallal. Rögtön a főbejárattal szemben. A vendégek mellett áramlik a papírtáskás-nejlonszatyros tömeg. Hangulatában a Cortesi leginkább egy restire hasonlít. Ez nem az a kávézó, ahol az ember elüldögél egy-két órát, vagy ahová találkát szervezne. Ehelyett – ahogyan a resti is – a hirtelen felmerülő igényeket elégíti ki. Vásárlásban megfáradt családok, fogyókúraszédelgők, látványosan várakozók ülnek a kávék és a sütemények mellett.
Diszkrét táblácska áll az asztalokon „Önkiszolgáló” felirattal. Úgyhogy besorolok a pultnál, alig pár pillanatnyi várakozás után pedig rendelek egy narancsos-csokis muffint és kísérőnek egy lattét. A rendelésem egy karcos barna tálcán kapom meg, amin épp csak elfér egymás mellett a csészealj és a süteményes tányér. Aztán irány a márványmintás műanyagasztal. Ah, a plázák talmi csillogása – ahogy a költő mondja. A kávéhoz barna cukrot is kapok. A szemfüles sznobok kiszúrhatják, hogy a muffinhoz nem háromfogas desszertvillát adtak. Nem marad más választásom, eszem a négyfogassal. Mint az állatok.
A muffin lenyűgöző. Gyengécske citrusízre számítottam, de ehelyett olyan erőteljes benne a narancs, mint a frissen facsart narancslében. Az állaga is nagyon jó, omlós, olvadós még délután ötkor is. Nem fullasztó, de nem is morzsálódik. A tésztában itt-ott csokidarabok tűnnek fel. Az élvezeti értéken csak a muffin tetejére szórt porcukor ront, ami sejteti, hogy már egy ideje a pultban állt a sütemény. A cukor beleivódott a muffin felső rétegébe, ami nem, az pedig fehér gömbökké állt össze a tetején. Ezt ki lehetne kerülni ha felszolgálás előtt porcukroznák. Persze ez többletmunka, és  amint megfigyeltem a legtöbben nem ülnek le, csak elvitelre vásárolnak. A latte ízre olyan volt, mint ahogy nagymamám készíti; fél kávé és tej a hűtőből. Kicsit azért hiányoltam a tejhabot.
Mindent összevetve a Cortesi megállta a helyét a saját kategóriájában. A sütemények jók, a berendezésből nem lehet többet kihozni, talán egy baristával és jobb kiszolgálással lehetne javítani a helyzeten. Ahhoz viszont túl nyitott ez a kávézó, hogy hangulatot lehessen benne teremteni. De fölösleges is lenne kávéházakhoz vagy akár kávézókhoz hasonlítani. Ez egy apró péksziget, csinos és finom süteményekkel, igény szerint kávéval és helyben fogyasztással. Ehhez mérten sokalltam a 770 forintos végösszeget, de ez a bevásárlóközpontok átka. A Cortesi biztosan nem lesz a törzshelyem, nem is törzshelynek készült, viszont alkalomadtán egy muffin azért belefér.