gasztrokommando

Aki olvasta a tegnapi posztomat, az bizonyára már képben van csirke-ügyileg, aki nem, annak csirkejelmezben hat fekvőtámasz, aztán természetesen bekapcsolódhat laza kalandozásunkba. A helyzet az barátaim, hogy kedvelt szárnyasunk az állatkert tágas udvara helyett a bevásárló listán landolt, de hozzá kell tennem, igen előkelő helyen. Hiszen, gondoljunk csak bele, egy jó rántott csirke, paprikás csirke nokedlivel, egy szép nagy grillcsirke salátával, szójás pácban, fokhagymás tejfölbe áztatva, hmmmm, pukkanjanak azok a nyálbuborékok!

…ahogy Leeloo mondaná a Besson klasszikusban. Beírtam a gugliba, hogy csirke. Recept, recept és recept. Hát tényleg semmi másra nem jó ez a szegény állat, csak arra, hogy serpenyőbe dobjuk, grillre húzzuk, felcsíkozzuk és wokban megpirítsuk? Úgy tűnik. Mondjuk, én inkább nem mondok semmit, aki sörös dobozra húzta és úgy sütötte meg őket. Mielőtt kitörne a pánik, csatolok fotót is. A fotó azelőtt készült, hogy bekentem volna őket lekvárral. Jó kis murit csaptunk a konyhában, szó se róla.

Alulról jövő kezdeményezés ez a lepontozott éttermes kísérlet, ha értitek, mire gondolok. Miért is ne adhatnánk meg az esélyt valaminek, ami egyszer rosszul teljesített? Lehet, hogy a pincérnek kegyetlen fejfájása volt, vagy a szakács gyerekének jött a foga és egy percet nem aludt előző éjjel, esetleg a takarítónő beletörte a zárba a kulcsát belülről és nem jutott ki a lakásából, valamint be az étterembe. Hetek óta. Szegény. Bridget Jones és a farkaskutyák képe sejlik fel bennem, óbájmájszelf.

Arccal a nullások felé ember legyen a talpán, aki nyitott és még létező éttermet talál a lista aljáról indulva. Így jutottam el az Allee-ban működő török gyorsétteremhez, akik egyszer nem a szebbik arcukat mutatták a fáradtan, zárás előtt betérő és fogyasztani kívánó vendég felé, majd kihozva a helyzetből a legtöbbet, a vásárlók könyvét is fenyegető szavak kíséretében, többszöri felszólítás után adták át.

Bármennyire is szerettem volna megkóstolni a város legrosszabb pizzáját, sajnos nem jártam sikerrel. A Rota Pizzéria helyén csak egy fehér tábla és egy törött búrájú lámpa maradt. Hiába eleve B-terv a pizza, néha kell egy pót-pótötlet, ha az ember nem szeretne éhes maradni.

Kifejezetten meglepett, mikor az eligazítás során megkapott, az etterem.hu legrosszabb pontszámaival bíró éttermek tízes listáján feltűnt egy pizzéria is. Nagy junk food rajongó vagyok, betegesen vonzódom minden ételhez, amit aluljáróban is kapni. Próbáltam már a Boráros tér - mediterrán nemzetek örök barátságát előremozdító - "gíroszos" pizzáját is, és ugyan nem tartozik a kedvenceim közé, de egynek elment. És az urbán közmondás szerint: a pizza kicsit akkor is jó, ha nem. Szóval nem értem, hogyan csúszhatott be egy pizzéria a tíz legrosszabb étterem közé.