Azért választottam a Borgyógyászatot, mert a honlapjukon azt olvastam, hogy minden héten más karácsonyi menüvel készülnek. Mikor megérkeztem, a kedves hölgy biztosított, hogy van még adventi menü. Jupí!

Leültünk, két adventi menüt szeretnénk. Ja, ne haragudjunk, még sincs, elfogyott. Áhá. Borleves van-e? Van. Kettőt szeretnénk. Kör a pult mögé. Ja, az a menüvel volt, szintén elfogyott. Reklamálni nem tudtam, addigra már összetapadt a szám az édes forralt bortól, és kísérőm is belekortyolt már a borába, átnéztük hát az étlapot. Karácsony, karácsony… Van hal! Halat szeretnénk! Rántott pontypatkót petrezselymes krumplival és „Hekket mint a strandon” (álmomban sem gondoltam volna, hogy az elnevezés nem csak vicc volt). Azt mondták, köretet nem kell kérnem, salátaágyon érkezik majd a halacska. Hát jó.

 Megettünk 1-1 előételt: csontvelőt hagymás pirítóssal és erőlevest. Kiosontam a mosdóba. Visszatérve még fel sem ocsúdtam a trainspottingi klotyóélményből, mikor megérkezett a hekkem. Képzeljétek! A salátaágyam rejtélyes körülmények között égett sült krumplivá változott. Tény, hogy ízben, színben és állagban remekül passzolt a halamhoz. Éljen a fáradt olajban sült fogás, 1980-ért, 1980-ból, egyenesen a strandról. Fizetnénk!

 Mikor hazafelé, hogy lehűtsem magam, angyalkát rajzoltam a Belgrád rakpart havába, azt kívántam, bárcsak jó kis Heimann borokra költöttük volna a vacsora borsos árát. Mindenki jobban járt volna. Ti még megtehetitek! Boldog karácsonyt, barátaim!