Hogy mi köze van a Clark Ádám térnek a Római parthoz? Ha Vágó Pista kérdezi, jól gondoljátok meg, ez már valahol a 20 guriga körüli kérdés lehet! Segítek, nem kell guglizni: a legelső hazai evezősversenyt a Római parton rendezték meg, a győztese pedig nem más, mint… Igen! Clark Ádám. Történt mindez 1842-ben, a rendezvényszervező Wesselényi Miklós, a megrendelő Széchenyi István gróf - vagy valami hasonló felállásban. Lefordítom, hogy mindenki értse.

Ott, ahol most a fáradt olajban sült hekk meg a fokhagymás lángos illata lengedez, 150 évvel ezelőtt klottgatyában strandoltak a fővárosiak, sokan, gyakran. Élhető part és élhető víz volt ez még akkor, pont olyan, ami ma annyira hiányzik. Van egy folyónk, ennek köszönhetően egy kettévágott városunk, rakpartokkal, hidakkal, hibátlan adottságokkal. Budapest egyszerűen gyönyörű. Minden egyes nap, amikor végre bringával tekerhetek át a városon, mosolyognom kell. Elfogult vagyok, de még így is látom a hibákat és a hiányosságokat: nem része az életünknek a folyó, a víz, a part, csak amikor árvíz van és lehet fotózni, ahogy az elsőbbségadás kötelező tábla elmerül a vízben. Sokan, sok helyen szedték már darabjaira szét ezt a témát, megoldás egyelőre nincs, tervek és elképzelések vannak.

Ha Londonban vagyok, mindig legalább egyszer átmegyek a gyaloghídon - mert a cityből indul és a Tate-hez megy és mert csak a gyalogosoké és mert Bridget Jones is azon ment miniszoknyában a munkahelyére, amikor még nem tudta, mekkorát esik majd pofára később, a botsáskás jelenetben. 

Szóval oké, kellene gyaloghíd, kellene használható hajójárat, kellene part, ahová ki és le lehet ülni, ahol enni és inni lehet egy jót, ahol tényleg a víz közelében vagy, érzed az illatát, még az is lehet, hogy bele tudod lógatni a lábad, kutyád, egyebed.

Azért azt nem mondanám, hogy a régi jó dolgokból nem marad semmi - muhaha -, például a Bivalyos vendéglő a Rómain a kezdetektől létezik és működik. Ha csak a fele igaz a történetnek, akkor is jó belegondolni, hogy az az étterem az 1800-as évek óta ott van. Csak akkor még a gázló melletti vásárosokat szolgálta ki nagy lendülettel, ma meg szintin játszanak benne szebb napokon a marharostélyos mellé.

Mégis azt mondom, van remény, csak csinálni kell. Egy jó ötlet és jó szem (akarom mondani szív) kell hozzá, és megszületik a hely, ahová celebek vonulnak ki nem celebekkel, amiről beszélnek és amit látni kell, nektek is: Fellini Római, a részletek holnap! 

 

(Források: budapest.varosom.hu, wikipedia, dunaiszigetek.blogspot.com)