Ne rángasd, toljad! Vagy húzzad, mindegy, csak ne bénázz tovább, ésszel legyél, nyisd ki a szemed, értelmezd a jeleket és cselekedj! Na ugye, megy ez.

Azóta járunk a Kiadóba, amióta van, és soha nem volt még olyan alkalom, hogy ne kezdte volna el rángatni valamelyik türelmetlen hölgyvendég a mosdó ajtaját.
Gyakorlatilag azonnal befutott a hely. Tegnap, fejenként nagyjából 30-40 dkg hússal a gyomrunkban elméláztunk azon, mik is történtek velünk ezeknél az asztaloknál az elmúlt 5-6 évben. Csak hogy az egyik legizmosabbat említsem: megtaláltuk lelkünk táncának rúdját, és felismertük annak jelentőségét. És ez egy szimpla szerda este volt.

A Kiadóba nem gyerekkel kell menni, mert olyan iszonyú füst lesz azonnal, ahogy megtelik a hely, hogy még én is menekülök, pedig dohányzom. Valószínűleg ezzel oldják meg, hogy pörögjenek az asztalok egy-egy este alatt. Igazi bringás hely, ezért is lett olyan gyorsan ismert. Ha egy biciklis azt mondja, ide érdemes jönni, ott holnap már három bringás lesz és így tovább. Február van, tegnap este 11 körül mégis vagy 10 bicikli volt kikötve a bejárat elé.
Mint minden hely, a Kiadó is könnyen megközelíthető bringával, gyalogosan szintén, mivel az Oktogonnál van, a Jókai téren. Autóval is lehet próbálkozni, ha van felesleges szabad időtök, és mindenképpen parkolóhelyet szeretnétek keresni, ahelyett hogy rég az első – alkoholmentes – sörötöket kérnétek ki. Mi most a lenti Kiadóban voltunk, de ha nem jön be a pincehangulat, ott van mellette a másik, lehet választani.

Akár fent, akár lent, a lényeg, hogy ez egy pub. Faasztal, faszékek, faburkolat, felváltva a pergő vakolatú falrészekkel, fapult, falépcső, faszállító vonatok. Az étlap változó, ahogy a kiszolgálás is, de vannak nagy kedvenceink. Mire odaértem, a lányok már eldöntötték: a kétszemélyes tálat fogjuk tesztelni hárman, mert mégiscsak úrinők vagyunk, kérem! Meg így estére talán mégsem kellene túlvállalni magunkat. Nem sikerült, a másik két úrinő nem sokat aludt tegnap éjjel.
Az étel secperc alatt előttünk volt, tálalása puritán, egy ezüst színű tálcán érkezett. De akár menzás háromszög tálcán is jöhetett volna, nem számított. Egyből listázni kezdtük, mi van rajta: bárány, marha, kacsa, csirke, steak burgonya, rizs, saláta, borsmártás, lilahagymalekvár, meg valószínűleg céklazselé. Mindez 4800 Ft-ért. Csillogó szemmel faltuk fel az egészet, fél órával később már a tányérokat szedtem össze, hogy elférjen a következő kör sör/bor/pálinka. A húsok közül a bárány volt a kedvenc, lilahagymával kísérve. Én 2010-es Frittmann rosét ittam, mellé vizet, a pusztítás után meg egy kis szilvát. Nem hagyott mély nyomot.
A végén 10 000 Ft-ot fizettünk hárman, amiben a legsúlyosabb ott kapható kaja volt benne és három kör pia. Meg egy cigi is, szóval elégedetten távoztunk. Jövünk még, ahogy eddig is, de srácok, nem lehetne valamit kezdeni ezzel a füst dologgal?