gasztrokommando

A cukrászda klasszikus helyszíne a randevúknak, leginkább az első randiknak. Nem hiába vitték Kárpáthyék lányát is stefániázni. Beülni egy cukrászdába nem jelent akkora elköteleződést, mint egy vacsora. Enni egy süteményt, inni egy kávét ritkán kerül többe félóránál, míg a többórás vacsorát végig kell ülni akkor is, ha már az első percekben kiderül, hogy ebből nem lesz szerelem. No meg az apró asztalok, ugye, amik arra kényszerítenek mindenkit, hogy kicsit közelebb üljenek egymáshoz. Ez aztán megtöri a jeget. Semmi kertelés: a Ruszwurm a tökéletes "elsőrandis" hely.

Ötvenkét fok van odakint. Árnyékban, nem pálinkában. Az aszfalton tükörtojást lehetne sütni. Egyszer nagyon kipróbálnám. A gőzölgő budapestiek vízosztástól vízosztásig élik túl a beton sivatagot. Visszamenekülök a lakásba és hatalmas vízre gondolok, és arra a kis ventillátorra, amely immár ötödik éve keveri nekem a meleg levegőt.

Rekkenő a hőség. Ahogy csúszik felfelé a higanyszál, úgy csökken az étvágy. Ilyenkor néhány napra búcsút kell inteni a zsíros ételeknek, és csak az egész napos nassolás marad. Mert ugye enni muszáj. Amire viszont ilyenkor sem lehet nemet mondani, az az édesség. Fagyi, turmix, shake, csak legyen hideg. Az édességimádat jegyében ezen a héten Budapest legrégebbi cukrászdáját, a Ruszwurmot keressük föl.

Az előző posztomban ott hagytam abba, hogy mindennemű főételhez kapunk rizst (ejtsd: ráj), mely szerintük zseni, szerintem meg kiváló léfelszívó. A főételek ízvilágát tekintve két csapásirány tapintható ki hosszas tesztelés során: a csípős és az édes. Ezek persze nullától százig vannak skálázva, de aki egy jó bakonyi csirkepörköltet akar enni, az még indulás előtt tegye meg itthon. Fontos szabály, hogy igyekezzünk az étlap által kínált ételt rendelni, ne kezdjünk bele variálásokba, hogy "denelegyenbennerépa", mert a korábban említett native english hiánya miatt nagy kalamajkák alakulhatnak ki a dologból. Ha azt kapjuk, mint amit rendeltünk, bőven elégedettek lehetünk.

Szintén két meghatározó fűszerük a gyömbér és a curry. Ezeket is szeretik variálni, további édesség és csípősség elérésére. Egy fontos dolgot tudok kiemelni: magamat egy csípőst szerető és bíró embernek tartom. DE! A "thai salad" címszó alatt futó laza kis könnyű nyári vacsorának gondolt ételeket csak és kizárólag hardcore csípős rajongóknak ajánlom. Iszonyú kellemetlen volt, amikor bőgve ismertem be a pincérnek, hogy nem tudom megenni a felét!!

Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy két és fél hetet tölthettem mosolyországban, azaz Thaiföldön. Annak ellenére, hogy sok embernek Thaiföldről elsősorban nem az étkezés jut eszébe, szeretném leszögezni, hogy blogunk továbbra is gasztro témájú, így ebben a bejegyzésben is ezen szegmensét vizsgálom csak a kintlétünknek, bocs fiúk…