gasztrokommando

Egy pub legyen hatalmas, legyen sötét fa burkolata, legyenek meleg fények, legyen hosszú pultja magas bárszékekkel ahol a vendégek elücsöröghetnek egész napokat, estéket, éjszakákat.

A Silenus egy sörös hely. Lehetne A sörös hely is, de ahhoz túl sokszor szegte már meg a sörösöknek tett ígéreteit, vagyis hogy különleges sörök egész tárháza, jó hangulatban, mintha pubban lennénk. Kevesebbet kellene markolni, több maradna akkor, mert így szinte mindig, amikor ott vagyunk, hiányzik valami a kínálatból, amit éppen kérnénk, vagy a pincérnek érett meg a pályamódosítás, de a hely hamburgere is okozott már hatalmas csalódást. Mégis sokszor újra bizalmat szavaztunk már nekik, ahogy most is: sok lány kevés fiú együtt a belvárosban, meccset néz és finomságokat remél.

Most jöhetnénk megint azzal, hogy mi a pub definíciója, vagy mi az a plusz, amitől egy kocsma pubbá válik és hasonlók, de ez egy olyan téma, mint mondjuk a foci: nem magyarázni, hanem érezni kell, aztán meg hadd szóljon.
Kell a szőnyeg, a fa burkolat, a sokféle csapolt sör, a csak a pultnál történő kiszolgálás, az alap ételkínálat, a tilos a dohányzás (!), az aranyozott betűkkel kiírt hangzatos név, a februárban is bujálkodó cserepes virágok a cégér tetején, a bármikor kialakulható bulihangulat és persze ha a csillagok is úgy állnak, meg a Wizz Air is akciózott egyet, akkor kell az a gyönyörű british accent is háttérzenének.

A kép nem illusztráció.

Kevés olyan rendezvény van egy évben, amit annyira várok, mint a szüret. No persze nem kezdettől fogva van ez így, de összefüggésben van a betöltött 18-adik életévemmel, valamint a Jézuska lebukásával, ígyhát ez az esemény lépett fel a ranglétra csúcsára.

A szüret tökéletes esemény, főleg a napjait nagy részt nagyvárosban élő, halmozottan hátrányos esetben egész nap számítógép előtt fészbúkozó dolgozó ember számára. Egyrészt az idő pont jó. Nyár vége - idén ezzel különösen nagy szerencsénk volt -, nincs hőség, de még kellemesen süt a nap. Se nem fázunk, se nincs melegünk. Emellett viszonylag ritkán hallunk olyan érvelést, hogy nem megyek szüretelni, mert ronda a környezet. Én úgy is el tudnék tölteni egy napot minden további nélkül, hogy csak kifekszem egy random szőlőtőkébe és nézek ki a fejemből. Ne feledjük a híres közmondást: három dolgot lehet igazán sokáig nézni, a tüzet, a vizet, meg amikor mások dolgoznak.