gasztrokommando

Aki olvasta a tegnapi posztomat, az bizonyára már képben van csirke-ügyileg, aki nem, annak csirkejelmezben hat fekvőtámasz, aztán természetesen bekapcsolódhat laza kalandozásunkba. A helyzet az barátaim, hogy kedvelt szárnyasunk az állatkert tágas udvara helyett a bevásárló listán landolt, de hozzá kell tennem, igen előkelő helyen. Hiszen, gondoljunk csak bele, egy jó rántott csirke, paprikás csirke nokedlivel, egy szép nagy grillcsirke salátával, szójás pácban, fokhagymás tejfölbe áztatva, hmmmm, pukkanjanak azok a nyálbuborékok!

…ahogy Leeloo mondaná a Besson klasszikusban. Beírtam a gugliba, hogy csirke. Recept, recept és recept. Hát tényleg semmi másra nem jó ez a szegény állat, csak arra, hogy serpenyőbe dobjuk, grillre húzzuk, felcsíkozzuk és wokban megpirítsuk? Úgy tűnik. Mondjuk, én inkább nem mondok semmit, aki sörös dobozra húzta és úgy sütötte meg őket. Mielőtt kitörne a pánik, csatolok fotót is. A fotó azelőtt készült, hogy bekentem volna őket lekvárral. Jó kis murit csaptunk a konyhában, szó se róla.

Alulról jövő kezdeményezés ez a lepontozott éttermes kísérlet, ha értitek, mire gondolok. Miért is ne adhatnánk meg az esélyt valaminek, ami egyszer rosszul teljesített? Lehet, hogy a pincérnek kegyetlen fejfájása volt, vagy a szakács gyerekének jött a foga és egy percet nem aludt előző éjjel, esetleg a takarítónő beletörte a zárba a kulcsát belülről és nem jutott ki a lakásából, valamint be az étterembe. Hetek óta. Szegény. Bridget Jones és a farkaskutyák képe sejlik fel bennem, óbájmájszelf.

Arccal a nullások felé ember legyen a talpán, aki nyitott és még létező éttermet talál a lista aljáról indulva. Így jutottam el az Allee-ban működő török gyorsétteremhez, akik egyszer nem a szebbik arcukat mutatták a fáradtan, zárás előtt betérő és fogyasztani kívánó vendég felé, majd kihozva a helyzetből a legtöbbet, a vásárlók könyvét is fenyegető szavak kíséretében, többszöri felszólítás után adták át.

Tegnap este felfigyeltem egy reklámra, amiben egy fiatalember megkérdezi, hogy milyen bor lenne a szerelem, majd fehér borokat sorol fel. Furmint? Hárslevelű? Cserszegi fűszeres? Irsai Olivér? Szerintem egy ropogósan friss olaszrizling, ami őszintén száraz és érezni benne a szőlő hamisíthatatlan ízét, emellett fontos, hogy legyen sava, ha mástól nem, hát a szikvíztől pezsegjen…

Július végén, a Mikszáth téren sétálva egy elég régi kipingált buszra lettem figyelmes és arra, hogy Hajós András méri a fröccsöt az érdeklődőknek.

Rengeteg egymással versengő, egymást überelő fogyókúra létezik. Egyél csak húst, igyál csak folyadékot, vagy csak szimplán ne egyél semmit, stb. Sokféleképpen lehet fogyókúrázni, ám nagyon sokszor elvérzik egy-egy diétás recept. Nem feltétlenül a módszer rossz, csak hiányzik valami, mégpedig a kellő elhatározás.