gasztrokommando

Az első napfényes hétvégék sokakat előcsalogatnak a kocsmai füstfüggöny mögül. Ideális az idő a párnapos kiruccanásokra, romantikus vagy baráti, családi kirándulásokra. Irány vidék! Néhány órányi utazás, városnézés, sétálgatás után pedig jólesik kipróbálni a spéci, tájjellegű ételeket. Mert megbújik még jó pár fogás az echte ungarische goulasch mellett. Magam sem hittem volna, hogy egy ilyen kis országban ennyi tájegység van, saját konyhával és specialitásokkal. Szóval váltásruhát be a sporttáskába, aztán kóstoljuk végig Magyarországot!

Kép innen

Ne rángasd, toljad! Vagy húzzad, mindegy, csak ne bénázz tovább, ésszel legyél, nyisd ki a szemed, értelmezd a jeleket és cselekedj! Na ugye, megy ez.

Azóta járunk a Kiadóba, amióta van, és soha nem volt még olyan alkalom, hogy ne kezdte volna el rángatni valamelyik türelmetlen hölgyvendég a mosdó ajtaját.
Gyakorlatilag azonnal befutott a hely. Tegnap, fejenként nagyjából 30-40 dkg hússal a gyomrunkban elméláztunk azon, mik is történtek velünk ezeknél az asztaloknál az elmúlt 5-6 évben. Csak hogy az egyik legizmosabbat említsem: megtaláltuk lelkünk táncának rúdját, és felismertük annak jelentőségét. És ez egy szimpla szerda este volt.

A kocsmákban kapható ételek legfontosabb célja az lenne, hogy zsírral béleljék ki a gyomrunkat, így felkészítve azt az alkohol belekben kifejtett maró hatására. Ehhez képest itthon annak is tudunk örülni, ha van csajozós szendvics a pulton vagy legalább valami pogácsa a kopott műanyag búra alatt. De mennyire elfogadható ez olyan helyeken, ahol a gyomorsav feltornászására alkalmas alapanyagok egész tárháza kapható?! Persze most mondhatnám a Nógrádi ropogóst is - ideális esetben ez, és nem a szuttyadék Stickletti -, de ezzel általában tényleg vége a sör/bor/pálinka mellé a kocsmákban kapható fogásoknak. Azért itthon sincs ez mindenhol így, nem kell egyből a torkomnak ugrani, de a nagy általánosság még mindig ez. Ma az egyik kedvenc kocsmámban tesztelek, erről olvashattok csütörtökön. Addig íme egy kis mézesmadzag.

A képet a szerző készítette.

A Napfényes étteremben a veganizmus szigorú szabályai szerint főznek. Semmi hús, tojás, só, tejtermék, cukor, fehér liszt, ecet, kakaó, kávé és a többi és a nyalánkság. Cserébe élvezhetjük a nyers növényi étrend jótékony hatásait (szódabikarbóna legyen nálatok), a gyógyító leveket és a teljes nyugalmat.

Bár szeretem a kihívásokat, ebbe a vegaposztba kis híján beletört a bicskám. Szó szerint. Meglepett, mennyire tájékozatlan vagyok a kérdésben, és hogy a közhiedelemmel ellentétben a vegetáriánus nem feltétlenül UFO. Sőt mi több, az információgyűjtés, a vegafórumok és -blogok elolvasása és hosszas töprengés után arra jutottam, hogy önző, lusta, húsevő gyilkos vagyok, aki köp a bolygónkra. Pedig én megpróbáltam. Tényleg.

Fotó innen