gasztrokommando

Szalámis panini helyett szó nélkül sonkásat kaptunk, mert előbbi elfogyott. És annyi bogár volt, hogy egy idő után már a napszemüvegünk mögé is beszálltak. A sült kolbász/virsli felejthető, se kolbász, se virsli, se íze, se bűze, ahogy anyukám mondaná. Wc is csak toi van, az is lezárva, kulcs a pultban. És a kavicson is olyan bizonytalan a járás, az ember nem vehet fel egy rendes cipőt, ha ide jön, mer' nem lehet normálisan haladni benne és különben is, ha leülök a nyugágyba tuti kivillan a tangám a mini alól, az meg olyan ciki, a múltkor is a Zsuzsin a fél diszkó röhögött, amikor behajolt és látszott a fekete bugyija a fehér melltartóhoz. Nyenyenye.

Hogy mi köze van a Clark Ádám térnek a Római parthoz? Ha Vágó Pista kérdezi, jól gondoljátok meg, ez már valahol a 20 guriga körüli kérdés lehet! Segítek, nem kell guglizni: a legelső hazai evezősversenyt a Római parton rendezték meg, a győztese pedig nem más, mint… Igen! Clark Ádám. Történt mindez 1842-ben, a rendezvényszervező Wesselényi Miklós, a megrendelő Széchenyi István gróf - vagy valami hasonló felállásban. Lefordítom, hogy mindenki értse.

Avagy okosságok és butaságok a korlátlan zabálásról 1. - Férfiak

A felütés: - Asszony, ma már ne egyé' semmit, mert holnap megyünk a Gézáékkal vacsorázni. Tudod olyan "óljukenítbe". Tipikus kép. Mintha magamat látnám, sőt.

Első hiba: Általában a legtöbb férfi ilyenkor úgy érzi, ha 1-2 étkezést kihagy, akkor a gyomrában is annyival több hely szabadul fel, hogy majd a helyszínen sáskajárás szerű pusztítást végezhessen a svédasztalon. (Biológia egyes, ülj a helyedre.) A cél egyértelműen a "ki a legény a gáton" bemutatása. Mert én rajtam ne spóroljanak! Meg majd rajtam nem keresnek semmit - szokás mondogatni férfikörben. A nők körében pedig szokás visszaoltogatni: jólvan, hagyd már abba!