Az Álmoskönyv szerint, ha pisztránggal álmodsz, egy régi kívánságod teljesül. Jó jel, de nem értem be ennyivel. Utánajártam, könyvtáraztam, és egy romos dunabogdányi levéltárban végül rábukkantam egy fiatal lány naplójára, melyben az állt, aki szájon csókolja a plakáton pózoló pisztrángot, annak rövid időn belül pisztácia színű Vespája lesz.  Jessssssssssssssz!
A híres dunabogdányi pisztrángozó, becses nevén Siesta Cafe - nem összetévesztendő a pár száz méterrel ezt megelőző, szintén 11-es út melletti bódéval - előtti plakát pontosan megfelelt és a csók után, ha már ott voltunk, gondoltuk együnk is. Sajnos nem foglaltunk asztalt, ezért 40 percet kellett várnunk (asztalfoglalás: 0630 914 1502) de semmi baj, nyáron vígan el lehet ütni az időt a Duna-parton, pláne egy ilyen szép helyen. Mi kutyát úsztattunk, volt nálunk kettő is.
Miután sikerült asztalt kapnunk, nem jött oda hozzánk jó sokáig senki, és a megérkezésünkkor sem remegett a lábam az ott dolgozók kedvességétől. Aztán szépen lassan minden rendbe jött, egy Nyakas, Irsai nagyfröccs, egy egyszerű, de szellemes étlap, és már sóhajtottak is a pisztrángok, itt a vég.
Nóra házi pestós, Csicsi kakukkfüves én pedig géva gombával felszolgált halacskát rendeltem, de sajnos a pestó és a géva gomba elfogyott. Báng! Lett belőle kukoricadarás, nekem pedig szezámmagos. Sokat vártunk a fogásra, de frissen sült pisztráng esetében ez érthető, nem volt ezzel semmi baj, addig is lehetett volna levest enni, kétfélét. 
Míg előkerítettük a saját kutyáinkat és kihúztuk más gyerekét az asztalunk alól, megérkeztek a pisztrángok salátával, sült krumplival. A salátára dijoni mustáros, citromos és kapros öntetet lehetett választani, mi a mustárosat szavaztuk meg a legjobbnak, és egyetértettünk abban, hogy bár maga a köret több mint felejthető, akár konfetti is lehetett volna, nem érdekes, mert a hal elképesztően jó volt. Nos, igen, nyári délutánon ennél jobb fogást, mint egy friss, tökéletesen elkészített halat ropogós bundában elképzelni sem tudok. A Klément Ferenc tenyésztette szivárványos pisztráng újfent, tőlem is csillagos ötöst kapott, annyit olvastam már róla, ki kellett próbálnom. 
Készüljetek fel, hatalmas adagot kaptok, nagy halom salátát és szép nagy pisztrángot. Mi mindent megettünk, pár kósza salátalevél maradt csak a tányéron, így elégedetten dőltünk hátra és gyújtottunk nem rá, mert bizony cigizni itt nem szabad, kicsit arrébb kell sétálni a gaz dohányosoknak. Nincs ezzel baj.
A végösszeg is korrekt volt. 7600 forintot fizettünk a 3 fogásért, és a fröccsökért. De egy régi dunabogdányi mondás szerint, ha kilógatod a pisztráng farkát a szádból, mész száz métert rákjárásban, a bicikliút mellett megtalálod az ebéd árát és kezdheted elölről a pisztrángosdit. Hátha addigra lesz újra géva gomba és házi pestó. Éljen a nyár, éljen a pisztráng, üdvözlet a Vespáról!