gasztrokommando

Kevés olyan rendezvény van egy évben, amit annyira várok, mint a szüret. No persze nem kezdettől fogva van ez így, de összefüggésben van a betöltött 18-adik életévemmel, valamint a Jézuska lebukásával, ígyhát ez az esemény lépett fel a ranglétra csúcsára.

A szüret tökéletes esemény, főleg a napjait nagy részt nagyvárosban élő, halmozottan hátrányos esetben egész nap számítógép előtt fészbúkozó dolgozó ember számára. Egyrészt az idő pont jó. Nyár vége - idén ezzel különösen nagy szerencsénk volt -, nincs hőség, de még kellemesen süt a nap. Se nem fázunk, se nincs melegünk. Emellett viszonylag ritkán hallunk olyan érvelést, hogy nem megyek szüretelni, mert ronda a környezet. Én úgy is el tudnék tölteni egy napot minden további nélkül, hogy csak kifekszem egy random szőlőtőkébe és nézek ki a fejemből. Ne feledjük a híres közmondást: három dolgot lehet igazán sokáig nézni, a tüzet, a vizet, meg amikor mások dolgoznak.

Avagy okosságok és butaságok a korlátlan zabálásról 1. - Férfiak

A felütés: - Asszony, ma már ne egyé' semmit, mert holnap megyünk a Gézáékkal vacsorázni. Tudod olyan "óljukenítbe". Tipikus kép. Mintha magamat látnám, sőt.

Első hiba: Általában a legtöbb férfi ilyenkor úgy érzi, ha 1-2 étkezést kihagy, akkor a gyomrában is annyival több hely szabadul fel, hogy majd a helyszínen sáskajárás szerű pusztítást végezhessen a svédasztalon. (Biológia egyes, ülj a helyedre.) A cél egyértelműen a "ki a legény a gáton" bemutatása. Mert én rajtam ne spóroljanak! Meg majd rajtam nem keresnek semmit - szokás mondogatni férfikörben. A nők körében pedig szokás visszaoltogatni: jólvan, hagyd már abba!