gasztrokommando

Szilárd meggyőződésem, hogy előző életemben (már ha volt ilyen) egy olasz tenger partján éltem, egy kétkezi munkás férfi dolgos nejeként. Ezt a messzemenő következtetést abból vontam le, hogy minden körülmények között tudok tésztát, tengeri herkentyűket és paradicsomot enni. Bármilyen elkészítési formában. Főve, sütve, töltve, rakottan, pároltan, hússal, zöldséggel, hallal…

Shirley Maclaine szerint nagyot változott a világ: régen a lányok úgy főztek, mint az anyjuk, ma meg úgy isznak, mint az apjuk. S bár vannak családok, ahol ezen minta követhetetlen lenne, az idézeten minden alkalommal jót röhögök.

Az étterem, ahová a Jászai Mari tértől igyekszünk, a tértől 5 perc sétára, 2 perc biciklire, és 3 perc 41 másodperc rollerre van, ha a Pozsonyi út bal oldalán sétáltok, bringáztok, rollereztek. Bár a bal oldalon fekszik, én mégis arra kérlek titeket, hogy az út jobb oldaláról vegyétek be a hatalmas ételek és még nagyobb fröccsök birodalmát, mert csak onnan látszik a szép zöld lugas, ami behálózza az egész teraszt. Egy, a közelben lakó barátnőm azt mondta, neki akkor kezdődik a nyár, ha a Pozsonyi Kisvendéglő lugasa zöldell. Jaj, be szép gondolat!

A gasztronómia a kultúra és az étel közötti összefüggés tudománya, írja a wikipédia. Ez a blog hagyományosan az ételekkel foglalkozik különböző aspektusokból. Most viszont kicsit tágabban értelmezzük a gasztronómia fogalmát, tekintettel arra, hogy a görög "gaster" vagy "gastros" szóból származik, ami gyomrot jelent. Márpedig oda nem csak ételt szoktunk juttatni. Sőt. Vannak esetek, amikor ételt szinte egyáltalán nem kívánja azon szervünk, mellyel állítólag a szívhez vezető utat kövezték ki. Figyelembe véve, hogy ez egy szakítós blokk, felállíthatjuk azt a tételt, miszerint a férfi megszerzéséhez és a nő elfelejtéséhez is a gyomrán át vezet az út, csak mással kell megtölteni.