gasztrokommando

Ha jól emlékszem, ígértem Nektek egy spanyol vacsorát. Egy olyan bemelegítés félét a Pata Negrában, Budapest első tapas bárjában. Igaz? Igaaaaaz! Jó, akkor elmondom, mire jutottam az étteremben, ahol évekkel ezelőtt jártam utoljára, és tapsikolva távoztam.

A kocsmákban kapható ételek legfontosabb célja az lenne, hogy zsírral béleljék ki a gyomrunkat, így felkészítve azt az alkohol belekben kifejtett maró hatására. Ehhez képest itthon annak is tudunk örülni, ha van csajozós szendvics a pulton vagy legalább valami pogácsa a kopott műanyag búra alatt. De mennyire elfogadható ez olyan helyeken, ahol a gyomorsav feltornászására alkalmas alapanyagok egész tárháza kapható?! Persze most mondhatnám a Nógrádi ropogóst is - ideális esetben ez, és nem a szuttyadék Stickletti -, de ezzel általában tényleg vége a sör/bor/pálinka mellé a kocsmákban kapható fogásoknak. Azért itthon sincs ez mindenhol így, nem kell egyből a torkomnak ugrani, de a nagy általánosság még mindig ez. Ma az egyik kedvenc kocsmámban tesztelek, erről olvashattok csütörtökön. Addig íme egy kis mézesmadzag.

A képet a szerző készítette.