Elsőzünk a héten, én meg megint az utolsó pillanatban gondoltam meg magam és az első csárda helyett az első McDonald's lett a témám. 1988. április 29-én 8 éves voltam, a girincsi általános iskola harmadik osztályát végeztem éppen, élveztem a langymeleg tavaszi szellőt és fogalmam sem volt róla, mi az a gyorsétterem, pláne mi a McDonald's. Nekem Miskolc volt a nagyváros, a világ közepe, az ottani Express Étterem - háromszög alakú alutálcás sorbanállós önki - volt a leggyorsabb, amit ismertem. Ezalatt Budapesten megnyílt Magyarország első McDonald's-a a Régiposta utcában, óriási sorokkal, az akkori léptékkel mérve óriási hype-pal és annak reményével, hogy hosszú évek hazugságai után most végre valóban kaphatunk mi is egy falat nyugatot, mert nekünk is kijár az amerikás hambi meg a poharas kóla.


Azóta se javultunk és azóta is virágzik a gyorskaja itthon. Nálam nem rinya az, hogy fúúúj oda nem járok, mert tényleg nem járok. Amíg nem ettem húst, pláne öröm volt minden egyes alkalom, amikor mekdóra kényszerültem: lehetett választani a halas szendvics meg a halas szendvics között. Egy időben volt rántott sajtos szendó, az maga volt a mennyek kapuja! Ja és persze bármelyik szendvicset el tudják készíteni hús nélkül. Magyarul: egy szelet uborka, némi hagyma, egy nyalásnyi ketchup meg mustár a cukros zsemlében. Ugyanannyiért, mintha hússal. Hát, nem, kösz.



A mekdós kaja sosem volt jó. Vannak jobb pillanatok, de oda sosem a csúcsízekért jár a nép, hanem mert tuti, hogy mindig ugyanazt kapja. A sajtburger mindig ugyanolyan buta és ugyanolyan kicsi, mint ahogy megszoktuk. A krumpli pedig ugyanolyan sós, az üdítő ugyanolyan hideg és ugyanolyan drága. Mert a mekdó drága. A tegnapi menünk fejenként 1350 Ft-ba került, amennyiből jobb helyeken is simán lehet ebédmenüt kapni, igazi ételt, igazi étteremben. Mondom, tisztában vagyok vele, hogy ez itt egy gyorskajálda, de attól még nem értem, miért ne lehetne igazi alapanyagokból készülnie a fogásoknak, ahelyett, hogy fűrészporból lenne a húspogácsa, tömegnövelőből meg cukorból a zsömle. Görög menüt ettem, spéci görög szendviccsel, amiben még a feta is ízetlen volt. Nem is értem, hogyan, de tényleg. Ízetlen feta, ízetlen olajbogyó, ízetlen zöldségek, fűrészpor húspogácsa, 1350, nesze. Ja meg közepes krumpli, közepes üdcsi. A WC-nél meg ki van írva, hogy 100 Ft - blokk nélkül. Ne már.



Az időt szerettem volna lemérni másodpercre pontosan, konkrétan az enter leütése és a tálcára koppanó papírdoboz közti szakaszt, de amikor feltettem a kislánynak a kérdést, hogy számlát kaphatok-e, ő erre megfogta a blokkot és mondta, hogy igen, ilyet. Akkor odalépett a főnök, elkészítette az áfás számlát, én meg eközben elfelejtettem elindítani az ámulattól a stoppert. De gyors volt, azzal nem volt gond. Készen volt előre minden.
Nem mondom, hogy a sátán étke az összes mekdós fogás, de ha lehet, inkább szaladjatok be egy humuszbárba, vagy vegyetek két almát a zöldségesnél tűzoltásnak. Ja, hogy ezeket autóból, sakálmásnaposan, reggel nyolckor, begyógyult fejjel nem lehet. Na látjátok, ez igaz.