gasztrokommando

Több éve ismeretes, hogy a Viharsarokban tapasztalható gasztrosivatagban egy magányos világítótorony őrzi a minőségi alapokon nyugvó vendéglátás tűzét.

A Brill bisztró az utóbbi időszakban az összes lehetséges elismerést begyűjtötte a különböző szakmai és kevésbé szakmai szervezetektől. Büszkén hirdeti honlapján, hogy konyhájának alapját a Békés megyei parasztkonyha adja. Ez az igazi patrióta hozzáállás el is várható egy viharsarki étteremtől, hiszen a térség a nevét is a kiállásukról és tántoríthatatlanságukról méltán híres gazdákról kapta.

---

"A Brill Bisztró egy Békés megyei parasztkonyha, ami a megye mezőgazdasági termékeire és kézműves értékeire épül"

---

Ily messzire tervezett út esetén, körültekintően több nappal előre foglaltunk asztalt telefonon. Készségesen, bár kissé meglepetten biztosítanak minket péntek esti asztalfoglalásunkról. A helyszínre érkezve megértjük miért. Csöndes békéscsabai mellékutcácskában eldugva rejtezik az étterem, szépen felújított modernebb házban.

A ház mellett kétfunkciójú terület, egyszerre parkoló és tujákkal elkerített kis terasz. Nagyon kellemes, álmos péntek eseti vidéki hangulat jellemzi a pillanatot.

Az étterembe belépve a hangulat folytatódik, két pincér és egy félhomályos, kedvesen és egyszerűen berendezett étterem fogad minket. Bár foglalásunk volt, semmi szükség rá, van hely bőven. Sajnálatos, hogy foglalásunk ellenére nem terítettek fel nekünk előre asztalt, de így legalább szabadon választhatunk. Helyet foglalunk egy kissé félreeső asztalnál, így könnyebben figyelhetjük az étterem rezdüléseit. Rezdülések, rengések vannak bőséggel, az étterem tulajdonosa teljes mellszélességgel az étterem kormányát fogva vezeti a helyet. Erős, meghatározó személyiség, aki ételt ajánl, telefonál, a konyhán instruálja a személyzetet, étlapot szerkeszt egyszerre. Jelenség. Láthatóan együtt él az éttermével, ez sajnos a legtöbb étteremből erősen hiányzik.

Pincérünk érkezik, étlapot kapunk, italt választunk. Házi mentás limonádét és eperszörpöt kérünk, míg leadjuk az ételrendelésünket. Az előre tervezettség okán, már-már kész tervekkel érkeztünk az étterem honlapján szereplő étlap alapján, amit kissé módosítanunk kell, látván, hogy egyes ételek érdekes elemei kicserélődtek, áruk változott, illetve nem találhatóak az étlapon. Kár, bár így is bőven izgalmas a választék. Megérkeznek az italok, mindkettő egyszerűen szervírozott, minimál díszítéssel, szívószállal. Tiszta ízű, passzírozott epervelőből áll az egyik, a másikban citromkarika és mentalevél található. A menta íze nem érvényesül igazán, pedig még jobban frissítene. Legalább nincs agyonédesítve. Pincérünk, hangedlivel a kezén térül fordul és felteríti az evőeszközeinket. Biztosra megy, minden villa alá elhelyez egy-egy szalvétát. Kedves bár kissé szokatlan terítési stílus. Az biztos, hogy nem kell pótszalvétát kérni az étkezés során.

Üdvözlőfalat, bevezető nincs, a régi idők parasztembere sem kényeztette a gyomrát holmi elő falatokkal, egyből elém kerül a választott előételem a Ház kenyőmájasa.

Négyszögletes tányéron tálalt, kissé finomított megjelenésű májas, azonban ízeiben szépen hozza a térség rusztikus ízeit. Tömörebb szerkezetű házi kenyér jár mellé, nem a hagyományos parasztkenyér, inkább az újabban népszerű gyökérkenyér típus. Két korong formázott májas, díszítés, külön tálkában házilag savanyított lilahagyma cikk. A májas alapízét a csabai kolbász határozza meg, mellette a máj belsőség íze szépen lekerekedve jelenik meg. A hagyma nagyon jó. A marináló lé egészen virágos ízű, illatú, talán hársméz kerülhetett bele. Jól egészíti ki a májast.

Jó kezdés, mely után két nagy mélytányérban érkeznek leveseink. A kakasleves házi csigatésztával, forrón tálalt, erőteljes ízű lé. Szépen zsírtalanították, benne hajszálvékonyra szelt sárgarépa, melyet mindössze a forró leves blansírozott, kiváló állagú csigatészta, és szárnyas hús kockák. A hús maga nem képviseli a kakas jellegzetességeit, nincs erős vadra emlékeztető íze, talán fiatal állatból készítették.

A gulyásleves, marhahússal töltött tésztával érkezik. Nagy mennyiségű, finomított lé, melyet át is szűrhettek, így kissé a gulyás erőleves vonalat, nem a rusztikus gulyások családját erősíti. Krumpli kockák, sárgarépa, hús és az említett tésztabatyu található benne. Kellemesen csíp, átmelegít, ahogyan egy gulyásnak tennie kell. Egy hibája van, csak egy töltött tésztakorong található benne, pedig a tészta nagyon jó és a tölteléke is kellemesen fűszeres. A hiba az, hogy többet kívánunk belőle.

Asztaltársam főtele és az én első főtányérom egyszerre érkezik. Kacsamell cigánkával, házi derelyével lilakáposztakrémmel, illetve Orosházi ludaskása.

A kacsamell rozéra sütve érkezik, bár kissé kihúzódott a tálalás során, a reméltnél így kissé tömörebb az állaga, mellette nagy mennyiségű lilakáposztakrém és két házi derelye pihen. A konyha szereti a jó tésztákat, ezeknek is ruganyos az állaga, meglepetésként tovább növeli a tányéron található káposzta mennyiséget, ugyanis ugyanaz a krém tölti ki, mely tömegesen képviselteti már magát a kacsamell alatt. A káposzta egyébként jó, nem túlédesített, inkább a savas karaktert részesíti előnyben. Ez nem mondható el a cigánkáról, amely egyébként igazi békési specialitás, májjal kevert kolbászhús sertéshálóban sütve. A tányér közepén erősen túlsült állapotban szomorkodik, ízében eluralkodik a túlkészült máj durva vasas kesernyéssége.

Ezzel szemben az Orosházi ludaskása az étkezés egyik legjobb tányérja. Sőt, a legjobb. Nem parasztos ez sem, nem örvendeztet meg csontos elemekkel, viszont az egyik legjobban összehangolt, harmonikus és szépen tálalt étel. Kellemes sűrűbb állagú rizottó módon elkészített rizskása, benne apróra vágott gyökérzöldségek, a rizottón a liba különböző részei, elemenként optimálisan elkészítve. Ropogós libapörc, pörzsösre sütött konfitált zúza, szaftos hús és eszményi krémes, nem grízes, eres csodálatos ízű hízott máj.  Kis élénk színű libazsír színesíti a tányér alját, ha egyet lehetne kérni, kissé több zsír, szaft bőséggel javallott lenne. Ez egy olyan tányér, amelyért érdemes volt ellátogatni az ország ily távoli pontjára. Paprika nélkül magyaros, nem finomkodó mégis könnyed.

A főtételemet be is árnyékolja az előző fogás ragyogása, pedig ez is szépen és egyszerűen kivitelezett darab. Szopós malac steak, bőrén ropogósra sütve, kolbászos lecsóval írta az étlap. A steak alapján bőrös karajt vártam, helyette hasalja érkezett, melynek módfelett megörültem. Sokkal jobb állagokat és ízeket lehet kihozni ebből a kissé kevésbé népszerű húsrészből. Ruganyosra készítették, a hús nem elomló, hanem intenzív rágásélményt ad. Mellette erőteljesen fűszerezett frissen sült házi kolbász és egy kicsit túlfinomított lecsó található. A lecsó inkább egy sültpaprika ragú paradicsommártással, bár az is igaz, hogy ahány szakács, annyi lecsó. Egy kicsivel rusztikusabb jobban illene a honlapon megénekelt parasztkonyhához.

Végül lezárásképpen két desszert érkezik. A ház Rákóczi túrósát a tulajdonos szolgálja fel, mellékelve a figyelmeztetést a tányér a melegen tartó alól érkezett, óvatosan érintsük. Nemcsak a tányér, maga a desszert is frissen készült, tűzforró. Egyedi kivitelezésű látványos desszert átirat. Jó, bár kissé túl édes a hab a tetején, sajnos ugyanez mondható el a kevésbé túró központú sűrű sült pudingról és a házi lekvárról is. Édesbe hajló desszert, tartalmas lezárás, édesszájúaknak kötelező. Sokkal könnyedebb a másik desszertnek rendelt madártej. Lágy szép formájú tojáshab, nagyon könnyű hűvös krémben tálalva. Nagyon egyszerű desszert mégsem tudják elkészíteni a legtöbb helyen ilyen jól.

Kérjük a számlát, gyorsan érkezik, a végösszege valahol 13 000 forint körül áll meg. Figyelembe véve az elfogyasztott ételek minőségét és mennyiségét, ez így egy tökéletesen korrekt ár.  Elégedetten távozunk. Összességében, ha valaki a békési megyeszékhelyen jár és vihar dúl a lelkében egy jó étel után, látogassa meg a Brill bisztrót. Ki fog sütni a nap.

A teszt időpontja: 2014.június 13. A teszt az adott időpontban tapasztaltak leírását tartalmazza, a teljesítmény a tesztet követően változhat. A tesztben leírtak szubjektív véleményt tartalmaznak, hiszen minden ember ízlése más és más. Amennyiben véleménye, hozzászólása lenne, kérjük, tegye meg!

Hová menjen délidőben az egyszeri irodista, hogy éhségét csillapítsa? Az elmúlt években a város több pontján zavarba ejtő mennyiségben jöttek létre kifejezetten ebédeltetésre szakosodott műintézmények. Ezek minősége és árszintje szélsőségek között ingadozik. De legalább választék van, ellenben a város bizonyos pontjain egyelőre várat magára az éttermi sokszínűség. Ilyen terület egyelőre a megújult Mester utca és a Soroksári út közötti terület. Új építési lakónegyedek, irodák, maga a Vidékfejlesztési minisztérium is megtalálható itt, tehát nem mondható, hogy ne lenne meg az igény a minőségi ebédeltetésre.

Magányos kínai büfé, bezárt és kiadó Vaskapu étterem egy-két „café” kínálja magát, de most tipp alapján már megvan az ebéd helyszín. Egy újonnan nyílt, a környéken dolgozók és élők számára déli étkezést kínáló étterem a Downtown Café & Restaurant. Mondjuk, pontos tipp nélkül nem is lehetne megtalálni, hiszen az Ipar utca elején a Soroksári úthoz közel lévő új irodaház földszintjének hátsó traktusában bújik meg. Az azonos nevet viselő irodaház bejárata előtt magányos megállító tábla hirdeti a napi menü lehetőségét. Belépve az irodaház előterébe recepcióval és beléptető kapuval találja magát szemben az egyszeri éhes vendég, szerencsére az idősebb biztonsági személyzet készségesen mutatja az utat a kapukon túli étterem felé.

Kávézó, lobby és maga az étterem követi egymást, az irodaház túlsó végén kis kerthelyiséggel. Minőségi berendezés, és jó térelosztás jellemzi a helyet. Vendégek sorjáznak az ételes pult előtt, így a sorban várakozva a kifüggesztett palatábláról már választok is, mire sorra kerülök. Napi két féle, két fogásból álló menü, önálló ételek, desszertek. Hívogat a somlói galuska, szépen tálalt, így az ételsorom vége már rendezve van. Hideg meggyleves és szárnyas gyros tálra esik a választásom, halat, mely a másik választható menüelem, most nem kívánok. Elsőre megállapítható, nem visz nehéz rusztikus konyhát a Downtown, érthető is, alvó irodistákat nem szeretnek látni a cégvezetők.

A fogások egyszerűek, könnyedek. A tányérok és az étkészlet túlmutat a megszokott tálcás menüs éttermek színvonalán, jóleső dolog, nem kopott eszközökkel enni. A hideg meggyleves, puritán módon tálalt, hál istennek nincs rajta a „kötelező” műtejszínhab korona. Nagyon jó, hogy szakítottak a tejes, tejszínes gyümölcsleves vonallal. Turmixolt gyümölcs adja az alapját a levesnek, halványan kiérződik a fűszerek, fahéj, szegfűszeg aromája is, nem túl harsány, hanem lágy hűvös leves. Egy kis szűréssel és további apró kiegészítéssel egy nagyon kellemes gyümölcslevessé válhat. A főétel, szárnyas gyros tál. Hozza a minden egyben elvárásokat. Hús, krumpli, saláta, öntet, pita kenyér negyedek. Az adag több mint bőséges, bár az arányok elcsúsznak. A tányér végére, bármily beosztóan próbálom is fogyasztani tetemes mennyiségű saláta szomorkodik a tányéron. Megszánom és elfogyasztom, mivel friss és egyszerű.

Ezért jók a napi menüztető helyeken fogyasztani, mindig friss az étel. Ahol egyszer ebédeltető helyen fáradt, „másnapos” ételt tálalnak, oda többet nem szabad menni.  De a Downtown tartja a színvonalat, a főtételen túl is. A somlói szépen tálalt, ezért is jött meg hozzá a gusztusom. Kóstolásra két apróság merül fel. Egyrészről kissé kevés és jellegtelen a csokoládé öntet, másrészről tömörebb a szerkezete a galuskának, mint elvárható lenne. A szaftos, sziruppal megöntözött és könnyed krémmel rétegelt somlóit jobban favorizálom. Összességében a menü ára 990 forint, ehhez jön a Somlói 400 forinttal. Korrekt ár figyelembe véve a kellemes környezetet és az ételeket.

Ha a konyha leküzdi az apróbb bakikat, az ételen belüli adagok arányait finomítja és előáll egy két figyelemfelkeltőbb fogással, amely megmozgatja az álmos irodisták fantáziáját, akkor nem sokáig marad titok a létezése a környéken élők és dolgozók számára. Ha a Soroksári út környékére vetődik valaki déltájban, akkor a Downtown egy biztos választás arra, hogy egyszerűen és gyorsan megebédeljen.

A teszt időpontja: 2014.július 11. A teszt az adott időpontban tapasztaltak leírását tartalmazza, a teljesítmény a tesztet követően változhat. A tesztben leírtak szubjektív véleményt tartalmaznak, hiszen minden ember ízlése más és más. Amennyiben véleménye, hozzászólása lenne, kérjük, tegye meg!

Pár hete nyílt egy új hely a hihetetlenül felkapott és pörgős Sas utcában. A Szent István Bazilika és környéke az utóbbi évek fejlesztéseinek hatására már nem a 90’-es évekbeli álmos belvárosi arcát mutatja, hanem csillogó és fényes kozmopolita hangulatot áraszt. Hogy ez kinek mennyire szerethető az kérdés, de egy világvárosi, fővárosi rangú városnak, mint Budapestnek szüksége van ilyen terekre. Menő éttermek és szórakozóhelyek, fagylaltozók és bárok váltogatják egymást, a tömeg a téren még késő este is felszabadultan korzózik. Köszönhetően az igen kellemes júniusi időjárásnak.

Sok jó és azok sikerét másolni kívánó étterem található a környéken. A helyszín választásából kiindulva, sajnálatosan sokszor több a külcsín, mint a belbecs. Ez nem mondható el, az egyik legkiemeltebb helyen trónoló Laci!pecsenye? étteremről, ahol tavaly nyár óta Takács Lajos séf viszi a konyhát. Takács Lajos pályafutását, fejlődését könnyen követhette az, aki az aktuális gasztrokalauzokat lapozgatta és a jellemzően felső harmadba sorolt éttermi teljesítmények között mindig megtalálta a séf által vezetett aktuális konyhát. A legutóbbi Gault&Millau kalauz egyelőre 12 pontot ajánlott a konyhának, pozitív előjellel. Nos, a Laci!pecsenye? és Takács Lajos meglovagolva a helyszín adta lehetőségeket és a mostanában főváros szerte, dúló ázsiamániát egy informálisabb „gyorséttermet” illesztett a meglévő étterem sarkába. Ez a Bao Bao Budapest.

A koncepció a hely kialakításában nagyon egységes. Minden logózott, minden egyedi, minden rendelésre készült. Jól összeválogatott design elemek segítik kiemelni a helyet az éttermek özönéből.

A „büfé” bejárata előtt kialakított fedett teraszon foglalunk helyet. Az informális hangulatot fokozza a teraszon elhelyezett tévé ahol épp az aktuális vébé meccse fut. Talán a franciák oktatják a svájciakat focizni. Nagyon segítőkész pincérünk segít helyet találni, előzékenyen kérdezve a tévétől való távolság iránti igényünk. A hátsó sorban foglalunk helyet, meghagyva az első sorokat a szurkolóknak. A szurkolók jelenléte egyben gasztroceleb spottingnak is beillik, hiszen a séf üldögél az egyik asztalnál, az asztal sarkát pedig Molnár B. Tamás támasztja, a magyarországi Gault&Millau főszerkesztője. Több ponton közös érdeklődés jellemzi tehát őket.

Helyet foglalunk, és megkapjuk az étlapokat, melyek egyben pincérfelíróként is szolgálnak. Említett segítőkész pincérünknek ez jól is jön, mivel kissé elveszni látszik a nem túl bonyolult ételsorban. Az, hogy mit lehet valójában fogyasztani, csak a helyszínen derül ki, mivel a pontos tájékozódást a lakonikusan szűkszavú honlap és az egyelőre hangulatfotókkal operáló Fb profil sem támogatja. Egyértelmű természetesen, hogy dim sum és egyéb tészta alapú ételekkel lehet itt találkozni. Az étlap maga kellően rövid, a legegyszerűbb távol keleti alapvetésekkel operál. Dim sum, gőzölt gombócok, levesek, tekercsek. Japán sörök, sake, teák. Rövid áttekinthető választék.

Megtesszük rendelésünket, koncentrálva pár olyan alapételre, amelyből megállapítható, hogyan gondolkodik a séf az ételekről, milyen irányt akar mutatni, Ázsia melyik arcát villantja fel a vendégek előtt. Rendelünk Yakuza sört, limonádét, Kínai Rament sertéshússal illetve marhahússal, kacsahúsos gyozát, Ma Po Tofut. A tofut illetően pincérünk helyesel, mondván azt ma frissítették. Nem tér ki arra, hogy a receptet frissítették-e vagy pedig ma került ki az étlapra. Reméljük nem a mélyhűtő tartalma frissült, persze ezt csak a rossz májunk mondatja velünk. Összességében a felszolgálónk kissé kóválygós útmutatásai nem igazán segítik azokat, akik nem annyira járatosak az ázsiai ételekben, olybá tűnik, hogy fejben inkább az edzőteremben él és a napi fehérjeturmix bevitelén gondolkodik. Leszögezve azt is, hogy kedves és figyelmes mindeközben. Egy „büfébe” ennél több nem kell, már ha ez a kijelölt irány.

Az italainkat papírpohárban kapjuk. A sört is. Érdekes fesztiválélményt ad, kíváncsi lennénk vajon a bort is papírpohárban szervírozzák-e. A Yakuza sör vagy fantázianév, vagy amerikai gyártmányú apátsági típusú sör. Erőteljes komlós, citrusos aromája van mindenesetre és nagyon jól frissíti a szájpadlást. A papírpohár érdekes módon utólagosan logózott. Egy matricával fedik el a poháron szereplő logót. Az ember kíváncsi, mindig új élményeket, tapasztalatokat kíván szerezni, így megkapargatjuk a matricát. Az alatta levő logót sajnos nem tudjuk megfejteni, kissé az indiai írásmódra emlékeztet. Lehet, hogy az első koncepció egy curry bár volt? Mondjuk egy nem egyen indiai büfét is tudnánk üdvözölni Budapesten. Egyelőre viszont Dél-Ázsia nem annyira menő, így a távol-kelet éttermi vonalon felülreprezentáltabb. 

Jó ritmusban érkeznek az ételek, nem unjuk el magunkat. Keleties szokás szerint, ahogyan elkészül hozzák, nem tartanak be európai felszolgálási szabályokat. Keleti éttermekben szeretjük is ezt a hozzáállást, hiszen így a legfrissebb állapotban kapja a vendég az ételét.

A Kínai Ramenként aposztrofált levest kétféle méretben és többféle betéttel lehet rendelni. A sertéshúsos ramen a legklasszikusabb mind a japánoknál, mind a kínaiaknál. Mindkét nemzet kultikus gasztro állatnak tartja a sertést, ahogyan jó pár európai nemzet is. A leves nagyon tiszta, mély színű, benne vékony tészta, vékonyra szeletelt egyben készült hús és változatos zöldségek. Nem klasszikus japán ramen a betéteket illetően, bár Japánban ahány ház annyi szokás alapon készítik. Négyféle alap rament különböztetnek meg mindazonáltal. A shio (só), a shoyu (szójaszósz), a tonkotsu (sertéscsont) és miso (miszópaszta) alapú leveseket. Ezekből a legnehezebb a shio alapú lé elkészítése, mivel itt nem lehet más anyagokkal elfedni az alapízeket. Tehát vagy jó vagy nem. A ramenről magáról oldalakon át lehetőség lenne értekezni, nagyon erős érzelmi szálak is bonyolódnak a ramen történetében. Magyarországi példával elég annyit kérdezni: a dunai vagy a tiszai halászlé a jobb?

 Ez a ramen nemhiába kapta a keresztségben a kínai előnevet. Talán jobban illeszkedik ahhoz a konyhai vonulathoz. Annyit meg kell jegyezni azonban, hogy a kínai tészta alapú levesek jellemzően egyszerűbb felépítésűek és sokkal határozottabb ízekkel operálnak. Mondjuk úgy, hogy ez egy úri kínai ramen.  Kevés koriander zöld élénkíti az ételt, a hús zamatos szaftos vékony szeletekben fekszik a tészta tetején. A tészta nem a tojásos változat, könnyen elharapható, vékonyabb típus. Jó, a léhez illő választás, bár a jobb rágásélményt kínáló fajtákat előnyben részesítenénk. A leves nem a klasszikus olajos felületű, hanem a tisztára zsírtalanított már említett „úri” verzió. Pedig az olaj funkciója az ízesítésen felül a hő benntartása a levesben, így fogyasztás közben a szeles teraszon kissé korán az ideális alá hűl a lé. Ezen felül a fogyasztása közben kialakul valamiféle konstans kesernyés íz, mely először elegánsan étvágygerjesztő, viszont idővel az íz agresszivitása minden egyebet felülír. Talán a beletett sokféle zöld alapanyag hozta magával.

A kacsahúsos gyoza bambuszpárolóban érkezik. Mellette nagyon jó minőségű szójaszósz mártogató. Japánban inkább a pirított gyoza a jellemző, a hely meg ugyebár elvben egy kantoni specialitásra a dim sumra épül, tehát a névválasztás talán abból eredeztethető, hogy a budapesti közönség inkább hallott már a gyozáról mint egyéb kínai néven futó társairól. Mindenesetre a húsos táskák, nagyon szépen vannak elkészítve, gyönyörűen fonott a felületük. Tökéletesen zárnak, a forró táskába harapva még az ilyen típusú ételekre jellemző húslé is megtalálható a belsejében. Könnyeden aromatizált kacsahús a tölteléke, nagyon jó arányokkal. Egyetlen apró hiba talán a kacsahús töltelék túlzott krémessége, bár ez már tényleg nézőpont kérdése. Jó étel, amit érdemes kipróbálni és ami túlmutat a legtöbb kínai étteremben kapható gyorsfagyasztott gyozákon, baozi gombócokon. Itt szintén nem tárgyalva a ezen ételek sokszínűségét és történetét, ahogyan a ramenét sem.

Ma Po Tofu. Szintén alapétel, amely szinte az összes kínai étteremben kapható. Szó szerint a himlőhelyes arcú asszony tofuját jelenti. Párolt lágy tofukockák egy alapvetően erőteljes ízesítésű húsos mártásban. Az ahány ház annyi lecsó elvét követő ételnek nagyon sok verziója létezik, persze mindig szem előtt tartva azt, hogy van egy határvonal melyet átlépve már nem tekinthető autentikusnak az adott étel. Szerencsére a tányérban helyet foglaló tofu nem lépi át. A rendelés során a felszolgáló említette, hogy az étel most került frissítésre, de azt nem, hogy húst is tartalmaz, méghozzá jelentős mennyiségben. Ez annak aki húsevő, illetve ismeri az ételt nem okoz gondot, de gyakorló vegák inkább kerüljék az ételt. Amúgy mivel frissen készül elkészíthető a vega változata is, bár az étlap erről sem informál. Egyébként a vegetáriánus verziót MaLá Tofunak szokták nevezni. Az étel kifejezetten erős és jól áll neki. A gond az, hogy ez a csípősség egyféle, amit a beleadagolt chili ad neki. Nem jelenik meg a szecsuáni bors fűszeressége az ételben, pedig révén abból a tartományból származik a fogás, ez elvárható lenne. A második probléma, hogy nem tartalmaz erjesztett szójababot az étel, pedig ennek az alapanyagnak a sós pikánssága is fontos eleme ennek az ételnek. Az, hogy az adott étel verzió pontosan milyen alapanyagokat helyez még az előtérbe a szakács egyéniségétől függ, de a fent említett két hiányosságot javítani volna illendő. A Yakuza sör kombinálva a Ma Po Tofuval nagyon jó ízeket ad ki. Az erőteljesen csípős tofu után egy korty sör letisztítja a szájpadlást és sokkal több íz és zamat fedezhető fel. A Yakuza segít lenyomni a chilit.

A számla az étkezés végén gyorsan érkezik. Átlátható és mindent tartalmaz. Az ételek átlagosan 1500-2000 forint között mozognak, az italok is elfogadható árszinten vannak. Az étkezésért körülbelül 6000 forintot fizettünk. Persze lehetne bőségesebben is fogyasztani. Ami viszont megemlítendő, hogy hétköznap délidőben lunch box menü kapható, ami egy válogatás a helyen kapható tételekből, alig 1700 forintért. A Szent István Bazilika lábainál. Turistaként, lézengő belvárosi irodistaként nagyon jó fogás a drága és átverős éttermi választék alternatívájaként.

Összességében elmondható, hogy egy nagyon jó kis hely van születőben. Mondjuk tesztüzemnek a nyitást követő hónapot és amikorra kiforrta magát térjünk vissza egy újabb beható kóstolásra.  A bao kincset jelent. A kérdés az, hogy kincsre lelhetnek-e azok, akik kipróbálják az új lehetőséget. Mi még keressük a kincset.

A teszt időpontja: 2014.június 20. A teszt az adott időpontban tapasztaltak leírását tartalmazza, a teljesítmény a tesztet követően változhat. A tesztben leírtak szubjektív véleményt tartalmaznak, hiszen minden ember ízlése más és más. Amennyiben véleménye, hozzászólása lenne, kérjük, tegye meg.

Talán már öt év is eltelt azóta, hogy elkezdtek szállingózni a hírek, hogy egy kis büfé a Blahánál csodát csinál. A Montenegrói Gurman megjelenése feloldozta Budapestet a gyros-pizza-hamburger fogságából és új lehetőséget adott a gyorsan és főként jót enni szándékozóknak. Akkor a nyitáskor, kedves és kissé fogalmatlan kiszolgáló személyzet mérte a porciókat a tányérokra, kedvesen körözöttnek hívva az urnebest. Bár tény, hogy a két étel családi gyökere erőteljes azonosságokat mutat. Sőt, kimondható, hogy végül is ugyanazon alapanyagokból épülnek fel, csak kissé az arányok mások.

A népszerűséggel a növekedés lehetősége is eljött és meglepő módon második éttermüket a Törökbálinti Max Cityben nyitották, amelyet leginkább lakberendezési kísértetházként lehetne jellemezni. Életet vittek bele, hiszen a jó ételek kedvelői ott a törökbálinti kulináris sivatagban, melyet csak itt-ott tör meg egy-egy üzemi étkezde örömmel fogadták az új minőségi gyorsételeket kínáló konyhát.

Kissé kiesett az egyébként központi helyen található Blaha Lujza téri intézmény, így sok idő telt el a következő látogatásig. A változás szembetűnő, megnagyobbodott utcafront, hangszigetelés, sőt asztalszerviz várja már a vendégeket. Szerencsére a faszenes grill és az ajánlatok a régiek.

Egyszerű, az egész balkánon fellelhető ételeket lehet kapni, melyet az összes kis kifőzde és étterem kínál, szerte Szerbia, Macedónia, Bosznia vagy akár Montenegró városaiban. Bár jó lenne más autentikus délszláv ételeket, köftéket, csorbákat kínáló éttermet is találni Budapesten, egy kis grilltől több nem várható és nincs is rá szükség ahhoz, hogy igazi ízeket adjon a tányérra.

Anno az első találkozáskor a Montenegrói Gurman ételeivel az élmény frenetikus volt. Talán az alábbi videó tudja visszaadni azt az érzést, amikor a töltött pljeskavicába harapva érezni lehetett: (a lényeg kb. 45 mp-nél)

Most ugyanerre az élményre vágyakozva, gyorsan helyet foglalva a szabad asztalok egyikén, ustipákot rendelek. Az ustipák, kis húsgombóc, a húsmasszába szalonna és sajt van belegyúrva, így sütik meg faszénen. A legjobbat Szkopjében egy kis étteremben ettem. Füstös, szaftos, folyós sajttörmelékekkel, a falatokban fröccsenő szalonnakockákkal. Ilyet adjanak mindennap és boldogan élek.

Tehát ustipák, a hozzá járó ingyenes köretek és egy már fenn említett urnebes. Látszódjon a lényeg, nem kell ajvárral elfedni. Hozzáteendő, hogy korábban az ételekhez választható köretek választéka jóval szélesebb volt, most mindösszesen hagymára, salátára és lepénykenyérre redukálódott. Tudni kell azonban azt is, hogy tőlünk délebbre ezt tényleg nem bonyolítják agyon szószokkal és köretekkel. Beszéljen a hús.

A hús néma marad. Tányéron érkeznek a húsgombócok, mellettük a hagyma és saláta felszecskázva, kosárban a roston melegített lepény, kissé megkésve jön hozzá külön tálkában a „körözött”. A reveláció elmarad. A hús szépen van sütve, de a faszén illatot elnyomja a hetes busz, bár erről az étterem nem tehet. Amiről viszont igen az az, hogy hiányos az ustipák, se sajt, se szalonna nincs belegyúrva a golyókba. Kár. A lényegétől fosztódik meg így ez az egyszerű étel. A lepény friss forró, még mindig az egyik legjobb török típusú kelesztett kenyérféle a városban. Jobb albán pékségekben lehet ilyet találni néhanapján. A saláta és hagyma érdektelen. A körözött sajnos kiérdemli hajdani gúnynevét, hiszen nincs meg a szlávos vadság benne, inkább egy békés magyar nagymama körített túrójának a hangulatát adja vissza.

A Montenegrói Gurman még mindig jó. Jobban mondva jobb, mint az átlag utcai étkezde a pulykagyrosos, meleg szendvicses helyektől kezdve az álrétesházakig. A kiszolgálók, gyorsak, kedvesek. Teszik a dolgukat, különösebb fakszni nélkül, mint az egy ilyen helyen kell. Logózott formaruhában lavíroznak a járókelők között a Blaha téri árkádok alatt elhelyezett asztalokhoz. A rendelés, ahhoz mérten, hogy frissen sül az étel, gyorsan érkezik. Jó minden, csak az arányok tolódtak el kissé. Jó beülni, hideg Laskó sört inni pénteken este, de belehízott a mindennapok rutinjába az étterem. Nem kedvesen balkánosan szétszórt, mint Surda a Forró Szélben, hanem figyelmetlen kissé. Ellenben közel fél éve nyitott egy pirinyó grill, a Boráros térhez közel, YU grill a neve. Lehet, hogy trónkövetelője akadt a balkáni ételek képviselőjének? Legközelebb választ találunk rá.

A teszt időpontja: 2014.május 23. A teszt az adott időpontban tapasztaltak leírását tartalmazza, a teljesítmény a tesztet követően változhat. A tesztben leírtak szubjektív véleményt tartalmaznak, hiszen minden ember ízlése más és más. Amennyiben véleménye, hozzászólása lenne,  kérjük tegye meg!

Grand Boulevard, Place Eiffel. Világváros. Ez is Budapest. A Nyugati tér környéke az elmúlt évek folyamatos megújításának egyik helyszíneként az indusztriális közlekedési csomópontból egyre inkább élhető, megélhető környékké kezd alakulni. Így képzelhették el a múlt századelői városújítók, köztük Podmaniczky báró is, kiről a közelben lévő, egyelőre hangulatosnak nem nevezető utca is a nevét kapta. A kozmopolita életérzésnek a színvonalas éttermek is szerves részét képezik, melynek az Eiffel téren egy újnak tűnő japán „all you can eat” étteremmel együtt a tesztalany NU Bistro próbál megfelelni. Lássuk hogyan?

A bizonytalanul, de korán beköszönő nyár egyik első napján keressük fel az éttermet, mely az Eiffel téri „gödörben” található. Hangulatos szépen rendezett tér, mely elfeledteti a tőle 30 méterre nyüzsgő nagykörúti forgalmat.  Az étterem tábláját elfedik a napernyők, de kizárásos alapon a fent részletezett éttermi választékból könnyedén kiválasztható a célpont. Helyet foglalunk a teraszon, a pincérek köszöntenek, miközben legalább négyen sürögnek a hétköznap 12.00 óra előtt már jelentős foglaltságot mutató asztalok között. Étlapot kapunk, mely könnyen áttekinthető révén négy-négy elő és főétel illetve három desszert szerepel rajta. Az ételek külön-külön árral ellátva is rendelhetőek, de a mostanság népszerű szisztéma szerint 3 fogás kedvező 1790 Ft-os áron elérhető. Kell ennél több?

Felszolgáló érkezik, italrendelés felől érdeklődik. Megrendeljük. Limonádék, narancsos, grapefruitos, bodzás. Nem bonyolult, jóleső frissítők. Italok után az ételek is átbeszélésre és rendelésre kerülnek. Sajnálatos módon az egyik előétel (Lengyel karfiol, szalonnás tejfölhab, tökéletes tojás) nem érhető még el, de a helyette kért leves kárpótol.

Kétféle előételt választottunk, egyik fehérrépa krémleves, turbolyával és gránátalmával, a másik egy itthon nem elterjedt francia klasszikus a Vichyssoise. Burgonya és póré krémleves. Hidegen. Több hideg, zöldségalapú leves kéne a nyári déli menükbe (például, tarator vagy kapros savanyú káposzta krémleves). Nagyobb érdeklődéssel választanánk, mint a sokszor kissé egysíkúan megoldott hideg gyümölcs leveseket. A Vichyssoise hideg, habos, nem túl sűrű és krémes. Könnyű állagú burgonya kockák és póréhagyma darabkák szolgálnak önbetétként. A leves tetején kevés snidling. Szép indítás, miként a másik megfelelő hőmérsékleten kapott fehérrépa leves. Fehér, selymes, nem túl tejszínes üdítően pikáns leves, melyet szépen pöttyöz az élénkvörös gránátalmamag. Benne még pár szál turbolya, mely kissé ánizsos aromájával tovább emeli a leves ízét. Szép.

Főtelekből választható, tőkehal, csülök, nyúl és tészta alapú fogás is. Mindenki találhat kedvére valót, kompromisszumot kötni nem kell. A nyúlcomb filézve panko morzsában bundázva érkezik beluga lencseraguval és salátával. A hús panírja pankohoz illően ropog, a belső tartalom nincs kiszárítva, szaftosan omlik. Jó ellenpont a tányéron a meleg fűszeres roppanós állagú szépen elkészített jó minőségű lencseragu. Kis zöldként, változatosságként madársaláta jelenik még meg, egyszerű balzsamecet öntettel. Nyulat mindenkinek, már aki nem cukigán (azon személyek gyűjtőfogalma, kik „cuki” állatokat nem fogyasztanak). Kóstoljuk a tésztát, mely szélesmetélt, bihari sonkával, pestóval és eperrel. Ideális állagú tésztát kapunk, melyet szépen bevon az elégségesen és nem túlzással adagolt erőteljes ízű pesto, rajta hajszálvékonyan szeletelt sonka, mellette friss eper. A tésztát mindegyik kiegészítő egyre feljebb és feljebb emeli, mind a maga ízét kiemelve. Édes savas eper, vegetális ízű olajos pesto és sós füstös érlelt sonka. Egy ebéd főfogásaként ennél több sem kell. A tőkehal az előbbiekhez képest egyszerűbb fogás. Tőkehal ananászos grill zöldségekkel. Jól válogatott grill zöldség, ananász és egy szelet ropogós bőrű hal. Könnyű nyári ebéd. Jó lenne, ha az ananász mondjuk salsa formájában markánsabban jelenne meg a tányéron.

Végül következzen két desszert lezárásképp. Sült török joghurt, aszalt gyümölcsökkel, török mogyoróval. Brulée formában készített, mézes joghurtdesszert, melynek sűrű állagát szépen frissítik a belerejtett kandírozott citrushéjak és törökmogyoró. Kompakt egyszerű desszert, jól zárja a három fogásos ebédet. Másik kóstolt desszert egyszerű teljes kiőrlésű torta. Szaftos, a mellé adott krémmel könnyen csúszó desszert, mely a mostanában bűnös szénhidrátot a teljes kiőrletéssel kívánja megbocsájthatóvá tenni. Megbocsájtjuk.

Számla érkezik, korrekt végösszeggel. Átlátható és pontos. Ahogyan az egész bistro. Hétköznap, aki egy kis nagyvárosiasságot szeretne vegyíteni az átlagoson túllépő konyhával, mondjuk egy baráti vagy üzleti ebéd keretében a Nyugati tér környékén akkor a NU az egyik biztos pont, ahol ezt megteheti.   

A teszt időpontja: 2014.május 23. A teszt az adott időpontban tapasztaltak leírását tartalmazza, a teljesítmény a tesztet követően változhat. A tesztben leírtak szubjektív véleményt tartalmaznak, hiszen minden ember ízlése más és más. Amennyiben véleménye, hozzászólása lenne kéjük tegye meg.