Körülbelül 30 másodperc, 7 gramm, 9 bar nyomás, 3 centiliter. Aki megmondja, mi sül ki ebből, kap egy barackot a fejére. (Megoldás a poszt végén.) Míg oszt és szoroz a társaság, megismertetlek benneteket az ország egyik legnagyobb kávészerelmesével, Kasza Péter baristával, barista oktatóval.
 
Péter nap, mint nap több száz kávét főz, legalább négyet iszik, oktat, és ha épp nincs a szája előtt csésze, akkor csak beszél és beszél. A kávéról. 
Tőle tudtam meg, hogy világviszonylatban, mi, magyarok a középmezőnybe tartozunk, vagyis kevesebbet kávézunk, mint az északi népek, így az észak-amerikaiak, kanadaiak, norvégok, svédek, és bár nem térünk be mindenhova felhajtani egy feketét a pultnál, mint olasz barátaink, de rendszeresen fogyasztunk kávét, és keressük a minőséget. 
Szerencsére a magyarországi presszó kultúra szépen fejlődik, és ezzel párhuzamosan süvít az amerikai vonal is. Nem véletlenül vannak tele a Starbucks félék, ha pedig nincs időnk beülni, a tékövéj papírpohár vitathatatlanul dob a szettünkön. Tessék lássék, a Dsquared2 divatház tervezőpárosa 2009-es milánói divatbemutatóján, kiegészítőként minden modell kezébe egy Starbucks lattét nyomott. Hoppá!
A divat azonban nem minden. Egyre nehezebb megvezetni minket, és egyre többet áldozunk, pénzt és időt is, ha biztosak vagyunk benne, minőségi nedű kerül majd a csészénkbe. De van még hova fejlődnünk. A keleti országrészben jaj annak a pultosnak, aki nem 5 centilitert folyat a presszó csészébe, és talán meg is kövezik, ha nincs rajta tejszínhab. A középső országrész felé haladva, kiegyeznek 4 centiliterrel, de Peti szerint a nyerő a 3-mas szám, mert a presszó akkor krémes és gazdag, ha nem folyatják túl. Persze az űrtartalom csak egy szelete a hatalmas tortának. Hiába költenek egyre többet az éttermek, kávézók, cukrászdák, vesznek milliós gépeket, prémium kávét, és fizetnek 10 000-ret kilójáért, ha nem tudják megfelelően elkészíteni azt. Gondoljunk csak egy nemes, de rosszul tárolt borra, vagy egy túlsütött bélszínre. A kávéval pontosan ez a helyzet. Ha már reggel ledarálják, délután már nem lesz olyan intenzív az íze, ha rosszul van beállítva a daráló, túl gyorsan folyik le, ha nem tisztítják a gépet, beleég a zacc a karba, és kellemetlen utóízt érzünk majd, ha túlgőzölik a tejhabot, oda az egész. Nem egyszerű.
Ha létezik olyan, hogy tejhab fan, én az vagyok. A jó tejhab nem buborékos, nem tűz forró, hanem 60-65 fokos és nem a kávé tetején csücsül, hanem krémesen összesimul vele.  

A héten Petivel megisszuk a magunkét. Ellátogatunk az Olasz Intézetbe, a Lumen Galéria és Kávézóba, és ha 200 alatti a pulzusunk talán még egy meglepetés helyre is. A megfejtés pedig a tökéletes presszó, mikor a kávéból 7 grammot tömnek a karba, és 9 bar nyomáson, 30 másodperc alatt folyatnak belőle éppen 3 centilitert a csészébe. Barackosztás minden hétfő reggel az Olasz Intézetben.  Ciao a tutti!