gasztrokommando

Belépve a Villa Bagatelle-be, egy másik világba csöppensz. Ebben a világban besüt a nap az ódon villa ablakain, mosolyogva, udvariasan köszöntenek, mesekönyvből választasz reggelit, és csak akkor eszmélsz fel a havas táj gondtalan mustrájából, mikor eléd teszik gőzölgő kávédat.

Ha elmész a Momotaróba, láthatsz az utcán sietős japán szakácsokat, ahogy jókedvűen, ezres kiszerelésű szalvétával szaladgálnak a hónuk alatt a hidegben, meg láthatsz a falon pajzán macskát is, ilyet:

Úgy alakult, hogy a húszperces sajtburgerszünetemből kétórás lett. Tökéletes alkalom egy kényelmes ebédre. Be is néztem egy közeli étterembe, a Bercsényi Kisvendéglőbe. Tíz percre az egyetemtől, jó megoldásnak tűnt.

Átlépve az M. Étterem küszöbét azt is gondolhatnám, hogy rossz helyen, pontosabban egy jó kávézóban járok: az alsó szinten pult, egy nagyobb és három kisebb asztal, kb. 15 főnek. A galériára vezető lépcsőt meglátva viszont elillan a zavarom: a fenti, füstmentes zónában további cirka 25 ember tud leülni.

Azoknak, akik közületek nem beszélik a thai nyelvet elárulom, a Yum Nuea Naam Tok meleg, csípős marhahús salátát jelent. Marhahús bizony, hiszen a héten a hús lesz porondon, ezért mi, kedvenc kommandósaitok megélesítettük metszőfogainkat, kifényesítettük karmainkat, bundát növesztettünk és rávetettük magunkat Budapest húsfogásaira. Én a Parázs Presszóban kommandóztam, egyrészt mert szeretem a thai falatokat, másrészt mert valóban thai a szakács.