gasztrokommando

Svájcisapkában szipkával cigarettázgatni egy üveg konyak mellett egy kerek asztalokkal telezsúfolt kávéházi teraszon. Szigorúan fekete-fehérben. Jaja, Franciaország. Temérdek a franciákkal kapcsolatos kényszerképzet, ahogy a francia konyhával kapcsolatos is. Mert nem csak csigát esznek. Rövid barangolás kezdődik egy francia vacsoraasztal körül, és ígérem, kicsit közelebb kerülünk a francia konyhához, mint Travolta a Le Big Mac-kel.

Mindenki ismeri a mondást a királyi reggeliről, a polgári ebédről és a koldusok vacsorájáról. Nos, a franciák esetében felborul az aranyarány, náluk ugyanis a vacsora a nap főétkezése. Több könnyű fogás, igazi kulináris élvhajhászat. Egy jó vacsora aperitiffel kezdődik, aztán leves vagy előétel, ami gyakran valamiféle saláta. Nem franciasaláta, mert az nevével ellentétben magyar eredetű étel, amihez hasonlót készítenek ugyan Franciaországban is, de ott orosz salátaként ismerik. Majd következik a főfogás, amely szinte mindig valamiféle húsétel. Harmadik fogásként desszertet vagy sajttálat szolgálnak fel, gyakran mindkettőt. Végezetül leöblítik az egészet egy finom digestiffel. Természetesen az egyes fogásokhoz, az éppen ahhoz illő bort fogyasztják.

A fenti menetrend általában igaz egy francia vacsorára, ám a felszolgált ételek tájegységenként jelentősen eltérhetnek. Van azonban néhány alapvető jellemző, amiket Bretagne- tól Provence-ig megtalálhatunk. Az első és legfontosabb – amit a témaválasztásomkor Réka és Ági azonnal ki is emelt – a vaj. Ami nekünk a zsír, az a franciáknak a vaj. Ettől ételeik könnyedebbekké válnak, talán ezért is olyan népszerűek a többfogásos vacsorák. Itthon nehéz elképzelni egy babgulyás, marhapörkölt, füstölt szalonnás túrós csusza vacsorát komolyabb izzadás és reggelig tartó nyögdécselve forgolódás nélkül. Fűszerek közül előszeretettel választják a friss zöldfűszereket, mint a turbulyát, tárkonyt, a bazsalikomot vagy a petrezselyemzöldet. Szívesen nyúlnak a különböző hagymafélékhez is, és bátran használják a borsot. Húsételeikben dominál a marha, de szinte mindent fogyasztanak. És a sajt. Franciaországban háromszáz különféle sajtot állítanak elő, és ez a szám mindent elmond.

A változatosságot mindenképpen ki kell emelnünk a francia konyha kapcsán. A folytonos megújulás, a kísérletezés és az étel, illetve az étkezés rítusának szeretete miatt tartják a francia gasztronómiát kiemelkedőnek. Az étkezéseken nagy hangsúlyt fektetnek ugyan a finom fogásokra, de a társasági élményt legalább ennyire fontosnak tartják. Éppen ez az oka annak, hogy tavaly nem egy francia étel vagy egy elkészítési mód került fel az UNESCO szellemi kulturális örökségeinek listájára, hanem maga a francia ünnepi étkezés. Holnapután érkezik a következő poszt, amiben belekóstolok ennek a sokszínű konyhának néhány ízébe. Sokat gondolkodtam rajta, de nem lesz csiga. Egyelőre legyen elég ennyi, a részleteket legközelebb.