gasztrokommando

Külföld, belföld, hegyvidék, vízpart, párosban, családdal vagy barátokkal; így vagy úgy, de a nyár a nyaralásról szól. A közösségi oldalak lassan megtelnek a "Horvátország 2011", "Babámmal Korfun" vagy az "Éppen wellnesselünk :)" nevű albumokkal. Mindenki utazik valahová, amitől az az érzésünk támad, hogy csak mi nem tudtuk még kivenni a szabinkat. Ez egyike azoknak a pillanatoknak, amikor gyorsan zsebre kell vágni a tárcát és a telefont, aztán irány a legközelebbi étterem. Ennyi nekünk is jár, ha a szomszéd idén már harmadjára viszi a családot Törökországba.

A L.A. Bodegita Étterem & Bár kívülről nagyon visszafogott. Az utcára eső teraszrész (ami filmforgatás miatt most buszokkal van körbevéve) már javában tele vendégekkel. A kapuban egy összetéveszthetetlen mosoly és bajusz fogadott minket, Lajsz András személyesen, aki épp szervírozott.

Ne rángasd, toljad! Vagy húzzad, mindegy, csak ne bénázz tovább, ésszel legyél, nyisd ki a szemed, értelmezd a jeleket és cselekedj! Na ugye, megy ez.

Azóta járunk a Kiadóba, amióta van, és soha nem volt még olyan alkalom, hogy ne kezdte volna el rángatni valamelyik türelmetlen hölgyvendég a mosdó ajtaját.
Gyakorlatilag azonnal befutott a hely. Tegnap, fejenként nagyjából 30-40 dkg hússal a gyomrunkban elméláztunk azon, mik is történtek velünk ezeknél az asztaloknál az elmúlt 5-6 évben. Csak hogy az egyik legizmosabbat említsem: megtaláltuk lelkünk táncának rúdját, és felismertük annak jelentőségét. És ez egy szimpla szerda este volt.

Átlépve az M. Étterem küszöbét azt is gondolhatnám, hogy rossz helyen, pontosabban egy jó kávézóban járok: az alsó szinten pult, egy nagyobb és három kisebb asztal, kb. 15 főnek. A galériára vezető lépcsőt meglátva viszont elillan a zavarom: a fenti, füstmentes zónában további cirka 25 ember tud leülni.

Azoknak, akik közületek nem beszélik a thai nyelvet elárulom, a Yum Nuea Naam Tok meleg, csípős marhahús salátát jelent. Marhahús bizony, hiszen a héten a hús lesz porondon, ezért mi, kedvenc kommandósaitok megélesítettük metszőfogainkat, kifényesítettük karmainkat, bundát növesztettünk és rávetettük magunkat Budapest húsfogásaira. Én a Parázs Presszóban kommandóztam, egyrészt mert szeretem a thai falatokat, másrészt mert valóban thai a szakács.