Tegnap este felfigyeltem egy reklámra, amiben egy fiatalember megkérdezi, hogy milyen bor lenne a szerelem, majd fehér borokat sorol fel. Furmint? Hárslevelű? Cserszegi fűszeres? Irsai Olivér? Szerintem egy ropogósan friss olaszrizling, ami őszintén száraz és érezni benne a szőlő hamisíthatatlan ízét, emellett fontos, hogy legyen sava, ha mástól nem, hát a szikvíztől pezsegjen…
Július végén, a Mikszáth téren sétálva egy elég régi kipingált buszra lettem figyelmes és arra, hogy Hajós András méri a fröccsöt az érdeklődőknek.  
Beálltam a sorba én is, fehéret és rosét is kóstolni. Füllesztően meleg volt, jól esett az igazi szódával felhúzott minőségi bor.
Egy sajtótájékoztatóba csöppentem bele éppen, az Agrármarketing Centrum (AMC) idei fröccskampányának arca Hajós András lett, járgánya pedig a fröccsbusz. 
„Az idei fröccskampány a fröccskultúra további, széles körű terjesztése mellett a fröccs térhódítását is célozza a gasztronómiában. A fröccs ugyanis jelenleg méltatlanul kevés teret kap a magas konyhaművészetben, a gasztronómia egyelőre „szűzföld” a számára. A fröccs kapcsán még mindig tartja magát az a tévhit, hogy a fröccs a silány borok feljavításának egyik lehetséges módja. Ezzel együtt az is teljes tévedés, hogy melléktermék, amit legfeljebb a sarki kiskocsmában illik fogyasztani.”
A roadshow országos volt és egy hónapon át tartott. Számomra azért meglepő, hogy a történelmi múltú fröccsöt reklámozni kell, mint annak idején a tejet.
 
Na jó, nem csak a tanulmányaim miatt ismertem meg a fröccs jótékony hatásait. Egy egész nyarat dolgoztam a Balatonon, egy családi borászat és étterem alkalmazottja voltam. Palackoztunk, cimkéztünk, bontottunk, dugóztunk. Akkor tanultam meg a borról majdnem mindent, de főleg szeretni a magyar bort, ezen belül is leginkább szeretni a balatoni fehéret. Üdítő helyett inni, az asztaloknál sör helyett ajánlani a fröccsöt. Bár manapság a budapesti szórakozóhelyek némelyikében még mindig el kell magyaráznom, hogy mi is az a hosszúlépés. Javuló tendenciát vélek felfedezni.
Azon a nyáron minden nap fröccsöt ittunk. Hol ilyen, hol olyan formában. Azóta is előszeretettel fogyasztott nyári ital magam és barátaim körében. Úgy tanultuk az öreg borásztól, hogy előre töltjük a vizet és rá a bort, így a vizet borozzuk és nem a bort vizezzük, de ezt a sorrendet nem mindig tartom szem előtt. Sőt, a pincéreket sem kérhetem, hogy tartsák ezt szem előtt.  
A fenti idézet ellenére azt gondolom, hogy jó borból jó a fröccs és a rossz bort a szóda csak javítja. A fröccs kultúra ma már megengedi, hogy a magas árkategóriájú borokat is felhúzzuk igazi szódával (Nem palackos ásványvízzel! brbrbrbr), de olyan finom és jól eső fröccsöt régen ittam, mint 2010 szilveszterén egy fiatal zánkai borásztól. Hmm…száraz fehér fröccsök csak a Balaton-felvidékről!
Azért érdekelt, hogy mások is így gondolják-e, mert az én környezetemben sokan előszeretettel fogyasztják a buborékkal dúsított erjesztett szőlőt, de ez nem nevezhető reprezentatív mintának. Megkérdeztem hát Polák Dávidot, a DiVino borbár sommelier kollégáját a nem éppen mindennapi és szokványos közönségük fröccsözési szokásairól, hiszen ez a borbár a belváros szívében a Bazilika mellett található, sajátos elhelyezkedése mediterrán városokat idéz, a feltörekvő borászok portékája, illetve a híres borászfamíliák második generációjának ízvilága, pedig biztosít bennünket arról, hogy Magyarországon járunk.  
Dávid elmeséli nekem, hogy májusi nyitásuk óta nagyon pörög a fröccs. A klasszikus fehér mellett előszeretettel fogyasztják a rosét is fröccsként - nem is csodálom, hiszen díjnyertes rosékat lehet kóstolgatni. Kíváncsi voltam rá, hogy a férfiak vagy inkább a hölgyek kedveltebb itala, de a sommelier szerint nem lehet igazán különbséget tenni. Hiszen az idei füllesztő nyári melegben a legkedveltebb nyári ital volt akár limonádé helyett is, sok jéggel. Utolsó kérdésemre, hogy mi a személyes véleménye a fröccsről, szűkszavúan csak ennyit válaszol: „Szerintem nem szentségtörés!” 
Így ősszel már csak módjával fogyasztom majd a hűsítő fröccsöket, hiszen lassan jön a kiváló vörösborok ideje, amit bohó és ifjú koromban gyakran bolondítottunk meg kólával, akkor még nem ismertem a mondást, hogy: „Kávét cukorral, bort kólával, szerelmet házassággal elrontani nem szabad!”