Az étterem, ahová a Jászai Mari tértől igyekszünk, a tértől 5 perc sétára, 2 perc biciklire, és 3 perc 41 másodperc rollerre van, ha a Pozsonyi út bal oldalán sétáltok, bringáztok, rollereztek. Bár a bal oldalon fekszik, én mégis arra kérlek titeket, hogy az út jobb oldaláról vegyétek be a hatalmas ételek és még nagyobb fröccsök birodalmát, mert csak onnan látszik a szép zöld lugas, ami behálózza az egész teraszt. Egy, a közelben lakó barátnőm azt mondta, neki akkor kezdődik a nyár, ha a Pozsonyi Kisvendéglő lugasa zöldell. Jaj, be szép gondolat!
Az étlap nem kevesebb, mint 20 oldal. Ez általában nem jelent jót. Általában. De egy kockás terítős kisvendéglőben nem feltétlenül jelent rosszat sem. Hiszen egy dolgot szeretnénk, vagyis hatalmas, és házias, ennek megfelelően nehéz és nem utolsó sorban finom fogásokat, lehetőleg kevés pénzért. Jó hír, hogy mind a 20 oldal ezekkel van tele, nem tudtok mellényúlni. 
Levessel kezdünk, gomba-, erő-, és gulyáslevessel. Főételnek az örök basic rántott sajt és a könnyű nyáresti sztrapacska érkezik. Utóbbi megrendelésekor fejben összegeztem a kerület sportolási lehetőségeit. Íme, az erőleves. Megkérek mindenkit, hogy pár percre élje át a körömlakk és a tojássárgája színe ihlette beach pop hangulatot. 
Megettük a leveseket, finomak voltak, a gulyáslevesben ugyan a hús kicsit rágósnak bizonyult, cserébe az erőlevesben annyi volt a kraft, hogy ezentúl másnaposan (is) csak ide jövünk. Jöhetnek a főételek. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy felvisítottam, mikor megérkezett a sztrapacska halom. Akkora volt, hogy összetoltuk a terasz összes asztalát és a turistákkal együtt ettük meg, aztán még mindegyikük vitt belőle a hostel összes lakójának. Mondjuk, hogy nem igaz, de tény, hogy a negyedét sem bírtam megenni, pedig már napok óta gyúrtam a házias főétkezésre. 
Nem nevettem hangosan, kicsit el is dőltem ott a fapadon, félájultan hallgattam hogyan horkannak fel mások mikor megkapják hatalmas ételeiket, én pedig úgy éreztem magam, mint a Taxidermia hősei, csak kevésbé jókedvűen. 
Mikor visszanyertem eredeti állapotomat és feltápászkodtam, kicsengettem a felsorolt ételekért, és a nagy limonádékért, szódákért cserébe öt, azaz ötezer forintot. A vacsora során továbbá komoly személyiségfejlődésen mentem át, megküzdöttem a testemmel és az elmémmel, és bár csak másnap, de végeztem az egész halom sztrapacskával. Győztem, és ez boldoggá tesz.