Vártuk ezt a napot, hiszen napjainkra már csak kevés klasszikus budapesti kávézó maradt fent, ami korhűségével kecsegtet. Fogtuk a bringát, és eltekertünk a Móricz Zsigmond körtértől 2 percre lévő Hadik Kávéházba.

Mindig is hajtott a kíváncsiság, hogy a forradalmi ifjak vajon milyen világmegváltó ötleteket szülhettek egy jó kávé-cigaretta páros mellett... Vajon milyen volt a vibrálás? Miután lekötöttük a hely előtt álló tér biciklitárolójához a kerékpárjainkat, körbe néztünk. A bejárat melletti márványtábla azonnali információt kínál a tudatlan járókelőnek arról, hogy ez bizony Karinthy Frigyes kedvenc kikapcsolódási helye volt.
 
Belépve fényűző enteriőr fogadott: hatalmas csillár, bársonyszőnyeg, barokkos tükrök, festmények és karosszékek színesítették a hangulatot. Az emeleten lévő dohányzó rész egyik nagyobb szegletében élő vitaest folyt a racionális áramfogyasztásról. Ez nem meglepő, a hely heti többször is rendez felolvasóesteket, a mai napig megőrizve az aktív irodalmi és művészeti pörgést.
Miután leültünk, belevetettük magunkat a közepébe: egyik választásunk a Franziskanerre esett, amely a leírás szerint egy wiener melange, isteni helyben készített tejszínhabbal. A másik pedig egy csokoládés, banános shake lett. Utóbbi szerény adag, de kivételesen finom volt, külön ízesítést nem igényelt és tökéletes csoki-banán összhang uralkodott. A Franziskanert sem kellett külön cukrozni, ízben rendben volt, de nem ért kiemelkedő élmény.
 
Kávézó látogatás nincs édességevés nélkül, ezért megnéztük a sütipultot is. A pincér kimerítő felsorolása után az erdei gyümölccsel körberakott máktortát és a barackos túrótortát választottuk. Az erdei gyümölcs savanykás-édes íze tökéletesen passzolt a máktorta visszafogottan cukros piskótájához. A túrótorta tésztája friss, és arányaiban épp csak olyan vastag volt, hogy megfelelő talpazatot biztosítson a túrónak és a barackos zselatinnak.
 
Kis pihenés után rövid kitérő jött a mellékhelyiségbe. Mondanom sem kell, a mosdóba vezető út kinézetre megegyezik egy fényűző színház páholyának előterével. A WC tiszta és kisgyerek kompatibilis, ahogy azt elvárnánk.
Említést érdemel az elegánsan felöltözött pincérünk, aki a kor szellemének megfelelően a magázódást megtartva, már-már zavarba ejtően tisztelettudóan asszisztálta végig az esténket.
Számlánk végösszege két főre 2100 forint lett, ami remek ár, főleg ha egy felolvasó estet is kifogunk.
A Hadik személyzete kezeli a Szatyor Bár és Galériát is, ami a régi kávéház nagyobbik része volt. Benéztünk ide is, de ez a hely már önmagában is megérne egy bejegyzést, mert ez a street art fészek a célhelyszínünktől távol eső történet.
A Hadik Kávéház nagyon szép, és kulturális értéke vitathatatlan. Ha nem is éreztük azt a nyüzsgést, amit a falain lévő forradalmi idők képei sejtetnek, azért jó volt beülni egy olyan helyre, ami még mindig büszkén viseli egy hős kor maradványait.