gasztrokommando

A cukrászda klasszikus helyszíne a randevúknak, leginkább az első randiknak. Nem hiába vitték Kárpáthyék lányát is stefániázni. Beülni egy cukrászdába nem jelent akkora elköteleződést, mint egy vacsora. Enni egy süteményt, inni egy kávét ritkán kerül többe félóránál, míg a többórás vacsorát végig kell ülni akkor is, ha már az első percekben kiderül, hogy ebből nem lesz szerelem. No meg az apró asztalok, ugye, amik arra kényszerítenek mindenkit, hogy kicsit közelebb üljenek egymáshoz. Ez aztán megtöri a jeget. Semmi kertelés: a Ruszwurm a tökéletes "elsőrandis" hely.

Igent mondott! Eljön ma vacsorázni. Még alig ismerjük egymást, ezért nehéz lesz összerakni a menüt, de mindent beleadok. Reggel még nem állnak össze a gondolatok, a tegnap esti kocsmázás erős nyomott hagyott bennem, amiben szerepe volt egy kicsit a medve bőrére való előre ivásnak is.

Jól kell sikerülnie. Férfi főzni tudás = menő és ezt ő is tudja. Ez a gondolat kisebb frusztrációkkal tölt el, de egyelőre nem foglalkozom vele, szeretem ilyenkor a jól bevált "majd lesz valami", illetve az "olyan még sohasem volt, hogy sehogy sem volt"-tal elütni a dolgot. Irány a piac, majd ott minden megoldódik.

A nagymamák kedvenc ütőkártyája pasizós témában: A férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út. Dobjuk el egy pillanatra emancipálódott énünket, mi 21. századi, Szex és Newyorkon nevelkedett nők és tegyük a kezünket a szívünkre, igazán boldogok vagyunk, ha A férfi szeretve fogyasztja, amit főztünk.

S bár fiús anyák főztjéhez az egyszeri barátnőé még nehezen, a kedves feleség készítette étkek bőven hasonlíthatóak. De a feleség "üzemmódnak" is voltak előzményei!