Szilárd meggyőződésem, hogy előző életemben (már ha volt ilyen) egy olasz tenger partján éltem, egy kétkezi munkás férfi dolgos nejeként. Ezt a messzemenő következtetést abból vontam le, hogy minden körülmények között tudok tésztát, tengeri herkentyűket és paradicsomot enni. Bármilyen elkészítési formában. Főve, sütve, töltve, rakottan, pároltan, hússal, zöldséggel, hallal…
2011. február 25. 11:21
Visszatértünk... az ezerarcú Pastramiba
Kicsit félve indultam el az első hadműveletemre, hiszen a Gasztrokommandó előző bevetése a Pastramiban vegyes érzelmekkel záródott. Miután felvérteztem magam, nekivágtam, hogy felszakítsam az egészen friss sebeket.
Konyhazárás előtt fél órával érkeztünk meg a már csak néhány vendéget számláló helyre. Bár a gyalogszerrel érkezők számára kicsit talán kintre esik ez a budai épület, a más közlekedési eszközt választóknak tágas parkoló és külső-belső (!) kerékpártárolási lehetőség biztosított.
Miután leültettek a szinte füstmentes dohányzó részen lévő helyünkre, körbenéztem, hova is érkeztem. A koncepció összességében egy hatalmas, nyitott konyha és a modern minimalizmus kellemes találkozása egy üvegkalitkává alakított épületben. A hely zárás előtti hangulatát egy kivetítőről focimeccset néző, lelkes drukkertársaság adta.
2011. február 23. 11:16
Lasagne, a büszke olasz utazó
A lasagne a közhiedelem szerint egy könnyű tésztaétel. Számomra is hasonló kategóriába tartozott (köszönhetően gyermekkorom kedvenc képregényhősének, Garfieldnak), egészen addig, amíg egy fejessel bele nem vetettem magam a tésztalapok sűrű ragujába.
Utolsó kommentek