gasztrokommando

Rengeteget töprengtem, hol is lehetne igazán jó magyar ételeket enni. A belváros turistacsalogatói és az ismeretlen utcákban megbúvó kockásterítősök között félúton találtam rá a budai Vakvarjúra. Egy teniszklub és egy panelsor között az ember nem is találkozhatna mással, csakis kettősséggel. Szerencsére sikerült jól ötvözni a magyar konyhát a nemzetközi elvárásokkal. Az pedig, hogy az ígérethez híven tényleg úgy főznek-e, mint a nagymamám, mindjárt kiderül.

A Napfényes étteremben a veganizmus szigorú szabályai szerint főznek. Semmi hús, tojás, só, tejtermék, cukor, fehér liszt, ecet, kakaó, kávé és a többi és a nyalánkság. Cserébe élvezhetjük a nyers növényi étrend jótékony hatásait (szódabikarbóna legyen nálatok), a gyógyító leveket és a teljes nyugalmat.

Puffogok. Nem vagyok valami elegáns, nem akarok feszengeni az ötyéző kalapos úrinők közt a százéves pufidzsekimben, aminek megint kiszakadt a zsebe. De mit csináljak, ha ez a legmelegebb kabátom? Leginkább ne rinyáljak, tudom, szóval kezdem a mesét.

A Centrál Kávéházról mindent elmond, hogy a bajtársiasságáról híres kommandón belül is ádáz harc folyt a tesztelés jogáért. Lógok egy köszönettel Áginak, aki nagylelkűen átengedte a lehetőséget. Így aztán elvihettem a barátnőmet egy már régen beígért, finom desszertre.

Meglepően rövid idő alatt sikerült kiválasztanom, hogy hova megyek desszertezni. Miután betöltődött a SUGAR! honlapja, a kérdés gyakorlatilag eldőlt. Érdemes körülnézni a site-on is, de mint kiderült, nem csak a webdizájnhoz értenek.