gasztrokommando

Mikor tavaly októberben elkezdtük tervezgetni a Gasztrokommandót, erős ellenérzéseim voltak az éttermekkel kapcsolatban. Hasonlóképpen álltam a francia konyhához is. Még a múlt héten is úgy voltam vele, hogy a francia éttermek csak annyiban különböznek a hétköznapi éttermektől, hogy kettővel szorozzák az árakat. Hat hónapnak kellett eltelnie, hogy túllépjek az előítéleteimen, és ehhez szükség volt a Cafe Bouchonra is.

Ismét péntek, ismét meglepetés poszt. A héten Tóth Sára kommandósjelöltünk volt segítségünkre a desszertvadászatban.

---

Asztalfoglalás: 17.30. Érkezés: 17.36. 10 percig tartják az asztalt.

Pöttöm helyre lépek be, mindössze három kis asztal várja a vendégeket az Aztékban. Mindent átjár az édes illat, mintha vendégségbe érkeztem volna egy garzonba.

Azonnal villannak a Csokoládé jelenetei, szeretnék pörgetni, és vágyom Johnny Depp társaságára. Megrázom magam - a lány nem mondja meg nekem, hogy melyik bonbonra van szükségem éppen.

Puffogok. Nem vagyok valami elegáns, nem akarok feszengeni az ötyéző kalapos úrinők közt a százéves pufidzsekimben, aminek megint kiszakadt a zsebe. De mit csináljak, ha ez a legmelegebb kabátom? Leginkább ne rinyáljak, tudom, szóval kezdem a mesét.

A Centrál Kávéházról mindent elmond, hogy a bajtársiasságáról híres kommandón belül is ádáz harc folyt a tesztelés jogáért. Lógok egy köszönettel Áginak, aki nagylelkűen átengedte a lehetőséget. Így aztán elvihettem a barátnőmet egy már régen beígért, finom desszertre.

Meglepően rövid idő alatt sikerült kiválasztanom, hogy hova megyek desszertezni. Miután betöltődött a SUGAR! honlapja, a kérdés gyakorlatilag eldőlt. Érdemes körülnézni a site-on is, de mint kiderült, nem csak a webdizájnhoz értenek.